Gondolatok a fajtaválasztásról

Azt hiszem, szívből választunk fajtát. Természetesen vannak kivételek, de úgy gondolom, hogy még aki meghatározott céllal szerez is be egy kutyát, ott is szerepet játszanak az érzelmek. Jó esetben ehhez hozzájön némi tudatosság vagy előzetes tájékozódás, ami egyébként rendkívül hasznos tud lenni, tekintettel arra, hogy valószínűleg - remélhetőleg - több mint 10 évet fogunk meg/át/túlélni kedvenc kutyánkkal.

Mi az első, ami megragad minket? Hát, sajnos legtöbbször a külső... illetve a divat. Ebből persze általában elég sok bonyodalom akad a későbbiekben, mert sajnos a hazacipelt németjuhász-szőrgombócból nem lesz magától Rex felügyelő. Vagy a rendkívül intelligens border collie-hoz a gazdának nincs kapacitása. Ezenkívül nem biztos, hogy a cukin örökmozgó jack russell terrier nem fog agyunkra menni az első pár hónap után..

Mindenhol hangsúlyozzák, hogy járjunk el kiállításokra, hiszen itt találkozhatunk tenyésztőkkel, akik sok hasznos információval szolgálhatnak, illetve könyvekből, internetről is olvassunk utána a fajtának.

Ha megengedtek egy személyes véleményt, akkor abszolút helyeslem a fenti javaslatokat, azonban szerintem sokkal reálisabb képet kapunk, ha egyszerű mezei gazdikkal vagy esetleg kutyaiskolákon tájékozódunk. Hiszen a tenyésztők (nyilván) népszerűsíteni akarják a fajtájukat és persze eladni a kölyköket, a könyvekben pedig legkevesebb szó a viselkedésről van. Van olyan kutyahatározó, ahol konkrétan 2 szó esik a fajta karakteréről (önálló, éber - értsd nehezen gátolható és szívesen meghozza a döntést helyetted is bármilyen helyzetben, ha nem állsz keményen a sarkadra). Illetve olvastam már olyat, ahol pl a malinois-t családi kutyának ajánlják... hááát, végülis ha a családapa kommandós.. jól jöhet! (a malinois egy kiváló, csodálatos munkakutya, mindig lenyűgöznek pl a mondioringben nyújtott teljesítményükkel, de hogy családi kutyának nem ő jutna először eszembe, az is biztos..)

Mondioring: itt az erő, az intelligencia, az önálló döntéshozatal mellett a tökéletes kontroll is szerepet kap (Forrás: http://working-dog-registry.deviantart.com)

Szóval a legfontosabb, hogy érdeklődjünk a kutyával töltött mindennapokról! Kalkuláljuk be, hogy az amúgy is zsúfolt hétköznapokba (ebből ugye sokkal több van az évben, mint hétvégéből vagy szabadságból) mi fog beleférni... és higgyük el, hogy ennél még 10x nehezebb lesz, főleg az elején :).

Ha egy adott külső tetszik nekünk, akkor is van azért mozgásterünk, nézzünk utána a hasonló kinézetű, más fajtáknak is - természetre például egyáltalán nem mindegy hogy a nagy szőrös mackókutya egy kaukázusi juhász vagy egy leonbergi lesz...

Ő itt kevésbé egyszerű eset.... (kaukázusi juhászkutya)

... míg ő könnyen tökéletes ember- és állatbaráttá alakítható (leonbergi).

Próbáljuk tehát nem ideákat követni, hanem reálisan felmérni az igényeinket (és a szomszédaink igényeit), kapacitásunkat, tapasztalatunkat .. elcsépelt dolog, de önmagunkat kell ismernünk. Így is fognak meglepetések érni minket. Bőven. :)

Elképzelésünkkel érdemes megkeresni egy állatorvost is, aki értékes információkkal szolgálhat a fajtára jellemző örökletes vagy egyéb betegségekről, élettani sajátosságokról. Ezeket szintén nem árt figyelembe venni, akár anyagi, akár életmódbeli megfontolásból. Pl hiába tetszik nekünk nagyon a mopsz, ha kutyánkkal futni szeretnénk, ne őt válasszuk. Ha az 5.-en lakunk, nincs lift és mi tacsit szeretnénk, gondoljuk végig, hogy minden alkalommal kézben kell majd fel- és lecipelnünk, naponta minimum 4x, akkor is amikor esetleg a pocsolyában bandázott az imént.

A másik - nem elhanyagolható dolog - a pénzkérdés. Nagyon érdekesnek tartom, ha valaki azt mondja, ingyen szeretne kutyát, de legalábbis olcsón. Első körben azért, mert a kutya megvásárlása lesz a legkisebb kiadásunk az életében. Másrészt rengeteget tudunk spórolni azzal, ha olyan helyről szerezzük a kiskutyát, ahol a legjobb alapokat kapta. Értem ezalatt az egészségügyi és a szociális alapokat is. Ez pedig mind-mind pénzbe kerül a tenyésztőnek is..

A méretválasztásnál is szerepet kaphat a pénzügyi meggondolás - teljesen igaz, de tapasztalatom szerint a legtöbb pénzt az állatorvosnál hagyjuk majd - de még mennyit! - illetve a rendszeres, havi bolha- és kullancsirtás, kutyasuli viszi a prímet költekezések terén. Ezek pedig (szinte) mind méretfüggetlenek.. Az etetés ehhez képest semmibe sem kerül...

Szóval: tájékozódjunk, beszélgessünk olyan gazdikkal, akik az általunk kinézett álomfajtával töltik a mindennapjainkat, gondoljuk át jól a körülményeinket, igényeinket és mérjük fel az energiáinkat... aztán vágjunk bele!