2021. december 29., szerda

Hát akkor... a szokásos. 2021.

Itt az ideje az év végi összefoglalónak.. miután magamtól kb. semmire sem emlékeznék, általában a bejegyzésekből idézem vissza, hogyan telt az elmúlt 365 nap, ez az év, 2021.

Lássuk.

Az idei kirándulásmérleg 245 km. Ebben a napi séták, a környéken, Duna-parton, újfalusi tókörön rengetegszer megtett 6-9 km-ek nyilván nincsenek benne, csúcsidőben hetente 50 km körülit megyünk, havi szinten 150-200-at. Tavalyhoz képest ez az érték alacsony, de amint már sokszor írtam, a vadra elrohangálás erőteljesen visszaveti a lelkesedésünket a túrák iránt. Január végén történt, hogy Newton elhúzott őzre és elveszett Bakonyszentlászló és Vinye között, 1 órára. Kivételesen a túrázóknak köszönhettük, hogy meglett, számos emberke adott infót, hogy látta/nem látta, illetve nézte/kereste a kutyát - és mindenki segíteni akart, nem kötözködni. Itt határoztam el, hogy ez többször nem történhet meg. Megrendeltem a GPS-es profi vadászkutya nyomkövető nyakörveket. Eszméletlen pénzbe került, de ma már el nem indulnék nélkülük. Nem is értem, előtte hogy mertem kockáztatni. A probléma persze nem került ezzel megoldásra, de így is hihetetlen segítséget és megnyugvást jelent.

Idén is az agility és a terelés maradt a fő profil, bár kipróbáltunk egy új sportot, erről is írtam év közben.

Összesen 8 agilityversenyen vettünk részt. A COVID miatt viszonylag későn indult a szezon, májusban léptünk először pályára, fél év kihagyás után.


Asszírka is megkezdte karrierjét, kezdő osztályban. Eleinte azt hittem, ez nem lesz hosszú életű, a kiskutya ugyanis az első 2 versenyén, 3 futamán teljesen szétesett. Őt az ingerkavalkád mindig totálisan szétzilálja, ilyenkor pillangóvá változik és agy nélkül repked mindenfelé, csak azt nem csinálja, ami a lényeg lenne. Szóval kis híján fel is adtuk, mielőtt igazán elkezdtük volna, aztán a 3. versenyen megtörtént az áttörés. Asszírka felpörgött, átérezte a verseny izgalmát, figyelt és rohant, ahogyan bírt. 2. lett. Nagyon büszke voltam rá, és nagyon örültem, hogy vele is megtaláltunk a boldogságot ebben az egészben, nem csak utánfutóként húzkodjuk szegényt a versenyekre. Azóta is mindig felrohan a dobogóra, remélem, hogy a lelkesedése továbbra is kitart majd.

Newton elérte az agility-álmomat: meglett a három hibátlan és felléphettünk A2-be!! Azt gondolom, hogy a mai agilityvilágban, ilyen pályák, fajták és sebességek mellett ez egy csodálatos eredmény úgy, hogy nekünk nem az agility a fő profilunk. Hetente járunk edzeni, de semmit nem teszünk érte pluszban. Látszik is, hogy az A2 elég lesz nekünk, ebben a kategóriában eddig nem sikerült helyezést elérnünk, bár nem is voltunk még sok versenyen. Ugyanakkor felesleges is lenne A3-ba vágyni, számunkra az a szint már teljesíthetetlen. A feljutást amúgy is kellően megnehezítette a magyar szabályzat, 2 dobogós jumping és 3 dobogós agilityeredmény kell hozzá. Newton-t a jövő év közepén kiveszem a versenyzésből - az edzéseket is meglátom. Nagyon féltem az ízületeit és nem akarom idejekorán tönkretenni a kutyát. 30-40 centin ugrálhat, többön nem.

Kipróbáltunk egy sokkal kímélőbb, Magyarországon új sportot, a hoopers-t. Elvégeztem a Hoopers Hungary által tartott instruktori képzést, aztán Évivel, Petivel elkezdtünk gyakorolni. A hoopersnek nagy előnye a könnyen mozgatható, egyszerű eszközpark, illetve az, hogy tudtam jól alapozni a meglehetősen mikroméretű kertünkben is. Itt aztán be is ragadt egy kicsit a dolog, amikor el kellett volna kezdeni a komolyabb távolságnövelést, volt egy kis fennakadás a kutyák részéről és nem is mentünk tovább. Picit talán meg is untam, hogy mindig ezt gyakoroljuk, meg hát több energiát sem akartam belerakni. Asszírka önálló pályamunkáján ugyanakkor sokat dobott ez a sport, ami jól jött az agility-ben.

Szívszerelmünk, a terelés táján nagy dolgok történtek. Először is, miután a tavalyi évértékelésben számszerűstve szembesültem vele, hogy összevissza 16-szor jutottunk el tréningezni egy év alatt, rádöbbentem, ettől nem várhatok fejlődést. Elhatároztam, hogy komolyabban kezdünk ezen dolgozni, mindenféle elvárás nélkül, aztán meglátjuk. Gabinál és a SuBa Egyesületnél folytattuk a munkát, egyszer-kétszer idegen pályán is gyakoroltunk. Elindultunk a versenyzés világába, IHT-1-ben és IHT-2 ben is szép eredményeket értünk el, sőt, kvalifikáltuk magunkat IHT-3-as osztályba is. Utóbbihoz vannak még abszolút hiányzó tudásrészek, lásd elhajtás és szétválasztás, nekem pedig a nyájismeret, meg a rutin... Utóbbi hiánya például tökéletesen kijött a farm trialon és a csehországi versenyen is, amit több napig hevertem. Csehországban ennek tetejébe a bíró is inkorrekt volt, nagyon megalázó élmény volt, ahogyan leküldtek minket a pályáról. Ilyenkor az ember megtanulja feldolgozni a kudarcot. Amit a legjobban sajnáltam az egészben, hogy nem tudtam megmutatni Newton kivételes képességeit. Jövőre visszamegyünk - bár lelkileg nem lesz könnyű :) Részben mégis teljesült a cél, amiért mentem: láttam kiválóan, csodálatosan dolgozó sheltie-ket. Már gyűjtöm az infókat :D

Ezt a képet imádom.

Egészen elképesztő, mennyire más a terelőversenyek világa, mint pl az agility. Minden sokkal-sokkal képlékenyebb. A feladatok száma és végrehajtási módja, a saját és a kutya képességei, hogy milyen napunk van, a nyáj viselkedése, a bíró bírálati stílusa. Lenyűgöző, mégis, sohasem egyszerű. Folytatni szeretném. Az IHT-3 kemény osztály, akármennyire is bulis, szóval van még hova fejlődni. Mindeközben igyekszem nem elfelejteni, hogy a terelést a szerelemért csináljuk, mert mindketten imádjuk Newton-nal.

Asszírkát kivettem ebből a világból. Néha megkértem Gabit, hogy legyen kedves és vigye be egy kicsit rohangálni, ha már állandóan ránk vár a tréningeken - és Asszírka el is ment Gabival dolgozni! Jó, időnként visszarohant a kerítéshez, hozzánk, de aztán lelkesen futott tovább, gyűjteni a birkákat, akikről persze semmi további fogalma nincsen. De azért nagyon cuki. Vasadon ettől függetlenül mindig beviszem, ott nem taposnak le a birkák és van idegzetem az egészhez.

Felhajtás a hídra. Fotó: Mák Peti

Kata az Afterhero találkozót is Vasadra szervezte, fantasztikus napunk volt... imádtam Newton-nal dolgozni, csak a magunk örömére tréningeztünk. Barbit is nagyon jó volt újra látni, mostanában nem tudunk olyan sokszor menni, nagyon messze vannak tőlünk, a folyamatos tréningezéshez :(

Fotó: Kovács-Hegedűs Zoltán

Néha kultúrált(abb) formát is magunkra öltöttünk, óriási örömömre októberben 3 napot töltöttünk Áginál, Graz-ban. Elképesztően jól éreztük magunkat, iszonyú sokat beszélgettünk, jókat ettünk, sétáltunk városban és vidéken, boulderklubban másztunk (azóta is hiányzik XD), Vapiano-ban ebédeltünk. Dorci a fittségével, munkamániájával és gyönyörű, szürkésbe hajló szemeivel, Ardi meg hát a gusztustalanul cuki - ööö - sheltieségével varázsolt el. Ágicsaj: köszönjük, imádunk!

Csatlakoztunk a PeKe (Pest Megyei Kutyások Egyesülete)-hez, szuper kis közösségi programokat szerveznek online és élőben egyaránt. Részt veszünk, amennyin csak tudunk és lelkesen várjuk a következőket!

A kemény mag a Kőris-hegy meghódításából visszatérve.

SUP-olni persze idén is voltunk, a standard 4 alkalom pipa :D Mindkét kutya büszkén feszít a trendi mentőmellényében a deszkán és ha valaki esetleg így sem vette volna észre őket, az Asszírka folyamatos tóközepi énekelgetése miatt figyelhet fel ránk.



Anitánk-kozmetikusunk, a srácok "keresztanyukája" elköltözött az ország túlsó végére, eggyel kevesebb lelkes-skótos barátunk van így már a közelben :( sebaj, párszáz kilométer nem a világ vége.

Talán ennyi... nem is tudom, hogyan foglaljam össze. Az év végére olyan az agyam, mint a szita. Kemény munka áll mögöttünk, ismét, amiért cserébe viszont jöttek is az eredmények. Sokat tanultunk, megtapasztaltuk a kudarcérzést, megismertük a jelenlegi képességeinket és határainkat. Mégsem ezek számítanak, hanem a közös boldogság, amit az ide vezető úton kaptunk. 

Newton szerintem életének legszebb szakaszát éli. Aktív, agilis, gyönyörű. Mindig is úgy gondoltam, hogy a kankutyák 5-6 éves korukban a legszebbek, akkor vannak a csúcson. A kapcsolatunk láthatóan jóval szorosabb lett, Newton sokat engedett a büszkeségéből, a smúzolás javára :) A következő csodálatos fotókat jóbarátunknak, Mák Petinek köszönhetjük:





Asszírka felnőtt. Az arca sokat változott, alig van benne már kölykös vonás. Természetesen ő mindig "a kicsi" marad. Felszedett némi magabiztosságot is, most már van véleménye egyes helyzetekben - és azt el is mondja. Nagyon tehetséges kiskutya, elképesztően tud lelkesedni mindenért, sok feladatra előbb rájön, mint Newton. A hoopers-t élvezet volt csinálni vele, az esténkénti mini feladatblokkokban, játékban is imád részt venni. Őt viszont nem annyira lehet terhelni, a legkisebb sikertelenség is azonnal leszázalékolja :) Jövőre nagy reményekkel folytatjuk az agilityversenyzést :) Csodálatos a mozgása, felépítése, egyszerűen csak ámulva nézem, amikor például az ablakban állva feszült figyelemmel követi a kinti eseményeket. Igazi ajándék-kutya ő.


Végül pedig, mit kívánjak magunknak 2022-re? Azt hiszem, egy ugyanilyen évvel tökéletesen beérnénk.

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése