Tegnap megtörtént az utolsó stresszes beszámolóm a munkahelyen, innét úgy veszem, hogy vége az évnek. Magyarán már csak simán dolgozni kell, de nincs olyan nagy nyomás és teljesítménykényszer az emberen. Azt kell mondjam, ideje volt. Annyi, de annyi "ezt még húzzuk meg, ezt még nyomjuk le, gyerünk!" - utolsóenergiaösszeszedős kihívást kapáltunk be az év végére, hogy egy idő után azt éreztem, már nincs honnét erőt gyűjteni, már nincs "miből" stresszelni...
Pár hete ismét Zsanihoz fordultam segítségért, pont, mint egy évvel ezelőtt, de idén legalább nem bőgtem. Kiskutyák 4 napot töltöttek vendégségben a PetMan Kutyapanzióban, Zsani még külön sétálni is vitte az elkényeztetett szőrösseggűeket. Nem tudom eléggé megköszönni. Szívem szerint még egyszer ennyire leadtam volna őket a következő héten is, de akkor már totál béna és tehetetlen gazdinak éreztem volna magam, így átvészeltük szokásos szettingben.
Baromi fáradt vagyok. Onnét veszem észre, hogy alig bírok kikelni az ágyból, az ébresztő csak tájékoztatóként funkcionál (lásd "most kéne ám felkelned hahó"). Rajongok a benti melegért és semmi kedvem kitenni a lábam, hiába hullott sok-sok gyönyörű hó és imádom őszintén a telet. Szerintem napokat el bírnék tölteni az ágyban/kanapén fekve. Lemondok agilityversenyekről, a munka miatt edzésen és fizion se voltak állatkák a múlt héten. A mostani hétvégére sem szerveztem az ég világon semmiféle programot, itthon vagyunk és ennyi. Döglünk a kanapén, meg kirakom őket az udvarra, aztán napi 2x mennek sétálni Gáborral. Nem akarok se kirándulni, meg általában semmiféle megerőltető dolgot csinálni. Ma pl lett volna mantrailing, esküszöm akartam menni, de hogy én reggel 8-ra beérjek a városba, előtte kikaparjam a kocsit a hó alól, meg összekészítsem a jutalmat, hát, őszintén esélytelen volt.
 |
| Varázslatos tél kint... |
 |
| .... totális döglés bent. |
Nem küzdök mindenáron programért és örülök ha nem kell sétáltatnom. Ez alól egyedül a barátaimmal töltött séták a kivételek. Múlt héten kétszer is bementünk este a városba, forró csokit inni, meg lángost enni, hát ezeket egyszerűen imádtam!!! Nagyon szeretem őket. Szeretem bennük, hogy nekik aztán nem akadály a hideg, a sötét, az eső, a fagy. Megyünk, mert jól érezzük magunkat és mert a kutyáink is ettől boldogok. Felidéztük a régi szép időket, amikor 2,5 órákat sétáltunk a mínuszokban együtt, esténként, a Duna-parton.
Most is annyit ökörködtünk.. példának okáért, mivel amúgy is úgy néztünk ki, mint a csövesek, azzal szórakoztunk, hogy az asztalokról összegyűjtöttük az ottmaradt sonka- és sajtdarabkákat és odaadtuk a kutyáinknak. Akik persze nem szorultak segítségre, mert az emberiség táplálkozási kultúrája amúgy sem szárnyal túl magasan, szóval tonnányi kaja volt a földön. Ők azt hitték, ezért jöttünk.. és végülis...
 |
| Love you guys :) És még vannak többen is, de a képen csak ennyien. |
 |
| Az idióta kutyások.. különböző lángosok - és kutyatáp XD |
Ami még fontos, hogy megérkeztek a menő Non-stop DogWear hámjaink (amint az a fotókon is látszik), baromi boldog vagyok velük, szuper minőség, kényelmes a kutyáknak, feltűnő színű, még ebben a szőrben is látszik - és biztonságos. A biléták még nem érkeztek meg (nálam mindenen, minden nyakörvön és minden hámon van).
Voltunk még Anitáékkal is sétálni múlt hétvégén, Anita végleg elhagyta a várost és Miskolcra költözött (... Pataki Attila most tuti összezavarodott). 7-8 km-t sétáltunk Écsen, sok skóttal, néhány golden és border és cane corso fűszerezéssel.
Semmi más nincs. Ja, valami van. Lelkifurdalásom, hogy ennyire érdektelen, kegyetlen és lusta vagyok. De most először magamat kell összekaparnom ahhoz, hogy minden mehessen tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése