Kirándulás - Vinye

Idén szerintem sokszázadszor megyünk már Vinyére, de a tegnapi szar napom után (csakazértiserőltett vezetői beszámoló december 17-én, én már egy mondatot nem tudtam úgy elmondani, hogy legyen eleje meg vége, olyan fáradt vagyok, de mindegy..) nem volt kedvem megerőltetni magam, viszont tudtam, hogy muszáj erdőbe mennem és kigyalogolnom magamból a nem kevés de kurvasok feszültséget, ami bennem van. Így is csak remélni tudtam, hogy segít majd. Segített.

Szóval szokásos 11,7 km, 3 óra. Kutyák csak egyszer rohantak el, amikor előttünk vágódtak fel az őzek a patakpartról a dombokra. A GPS adóvevő számomra teljesen érthetetlen módon kikapcsolt, a töltöttsége nullára fogyott. Még vissza tudtam kapcsolni annyira, hogy lássam, a kutyák 200 méterre vannak és elindultak vissza, aztán végleg vége volt. Hát, szuperjó érzés. Tegnap a csodálatos beszámoló alatt is teljesen tönkrevolt a net itthon, állandóan megszakadt, pedig két különböző wi-fi-re is megpróbáltam csatlakozni. Ma a túrán emellett a reggel még 27%-on levő telefonom is lemerült, ami a hihetetlen kategória, ugyanis semmit, mégcsak fotókat sem csináltam vele. Azt hiszem a lelkivilágom még az engem körülvevő elektronikai eszközökre is kihat.

A távolban a Köris-hegy

Aggódtam egy kicsit a GPS miatt, de ez egy biztonságos út (ezért is jövünk ennyiszer), több problémánk nem is volt. Kitaláltuk azt is, hogy néha ugattatjuk Asszírkát l'art pour l'art, így a vadak hátha előbb lelépnek.

Az utolsó szakaszon, az aszfaltos úton nyilván pórázon jött mindkettő, Newton elképesztő volt. Csak azt láttad, hogy az orra a levegőben, folyamatosan monitorozott. Háromszor is megálltam, hogy megvárjam, nézzen már rám és hagyja abba fél másodpercre a környezet fürkészését.. és ez nem történt meg. Nem akartam elhinni. Egy rohadt szemkontaktust nem vett fel. Mintha ott sem lettem volna... teljesen elképedtem. Hát ezen javítani kell.

A túra végére beterveztünk egy bodzaszörpöt, ha úgy érünk vissza, akkor esetleg egy levest, a Kőpince Fogadóban (kutyabarát hely). Végül 3/4 12-re érkeztünk vissza Vinyére, az étteremben már volt konyha, szóval rendeltünk levest és desszertet is. Minden nagyon finom volt, elképesztő elégedettség tud eluralkodni rajtam egy kellemes, téli túra után elfogyasztott meleg ebédet követően :) Komolyan, nem tudok ennél tökéletesebbet elképzelni :)

Kiskutyák látványosan halálra unták magukat az étteremben, meg otthagytunk kb 3 kg port, ami körben kipergett belőlük..

Jelentem, 642 pók van az étteremben.

Kárpótlásul itthon kaptak rágnivalót, még most is dolgoznak a birkalábon meg préselt sajtcsonton. Az egyik Fressnapf-ban nyitottak BARF részleget, szuperjó minőségű rágcsákat lehet kapni horror áron, de nyilván rommá vásároltam magam, gondoltam jönnek az ünnepek, kiváló lekötés lesz unalmas órákra. Hát, amilyen ütemben fogynak, sokáig nem fog kitartani... vettem lazacbőrt, bárány zöldpacalt, birkalábat, sajtcsontot, szőrös nyúlfület... Állatkáim amúgy nem rajonganak a rágcsákért általában, azt eszik meg, amit viszonylag gyorsan, 10-15 perc alatt fel tudnak dolgozni, nem túl kemény és van íze. A többire mély undorral néznek és ki se nyitják a szájukat érte. Most viszont tél van, le is fogytak egy kicsit (több energiát használnak a hidegben), szóval direkt adom nekik ezeket a kiegészítő rágcsákat (a több kaja mellett, nyilván) - és nagyobb lelkesedéssel is fogyasztják őket.

Most is olyan békésen megy a monoton rágcsálás, hogy azt hiszem, én meg nekiállok olvasni. Vagy alszom egyet. Szép hétvégét Mindenkinek!