6 év után Szandiék visszaköltöznek Budapestre, más kutyás irányba haladnak tovább.. és ezzel együtt az Ebulo Kutyasuli sajnos bezárja kapuit. Senki nem vette át, bár tegyük hozzá, nem lenne könnyű dolga - annyi nyűg van az önkormányzattal a behajtással, az út állapotával kapcsolatban, a bérletárak pedig Győrben elszálltak a csillagos égbe... (pont múltkor néztem meg kíváncsiságból egy 1 ha-os győri építési telek árát... na? tippek?? úgysem találja ki senki... 215 MILLIÓ Forint!!! - nem normális ez a világ.. hagyjuk is)
Tervben volt, hogy a napközi intézménye megmarad, átveszi két kutyás lány, de a mostani helyzetben ez is elég bizonytalan... nekünk nagyon nagy segítség volt pedig, a napközis délutánokon úgy élhetek, mint bárki más :D
Még nem igazán fogtuk fel szerintem, hogy egy korszak zárult most le.. már Raffával is ide jártam, terápiára, pedig akkor még Budapesten dolgoztam, csak hétvégéken voltam itthon, de annak nagy részét itt töltöttük. Aztán itt kezdte nevelődését Newton, egy évre rá pedig Kisasszír is.. Istenem, már 3 generáció :)
Rengeteget beszélgettünk a többiekkel, hogy mi lesz most velünk.. próbálunk majd nem szétszakadni, igaz, hogy az utóbbi időben már nem a sulin találkoztunk a legtöbbet, hanem a szabadidőnkben. Sok-sok ismerőst és kutyás barátot köszönhetünk a sulinak...
Próbálunk alternatívákat találni, de nem egyszerű. A sportokat nézegettük, sokan csatlakoztunk különböző agility-s csapatokhoz. Próbáljuk rendszeresen űzni a terelést, Dórival és Ingával. Próbálunk közös sétákat szervezni a környéken, vagy ritkán messzebb is. Vannak hírek arról, hogy Győr közelében lesz egy kutyás tréningcentrum, többféle sporttal, tréninggel, de ez a történet is eléggé megakadt az év eleje óta. Másik kutyaiskolát Győrben el sem tudunk képzelni, pár kivétellel szörnyű a választék - azonkívül nekünk ugye már nem tanfolyamra lenne szükségünk. Van egy szomorú érzésem, hogy hiába próbálkozunk, valamennyire szét fog esni a banda...
Nekünk persze ott van Sopron, mint alternatíva, hiszen már több tanfolyamot is kijártunk náluk és imádom őket. De hát Sopron az Sopron, odavissza 180 km.. és még az én elborult hozzáállásommal sem egyszerű. Mert egy tanfolyam 7 hét, az ember tudja, hogy ennyit szívesen rááldoz, pénzben, időben, fáradságban, főleg, hogy nagyon megéri. De azért életmódprogramokon résztvenni, pl hétköznaponként.. nincs sok esélye. Így is átmegyünk pl most szerdán délután is, a felügyelt futtatóra, de ez folyamatosan sajnos nem fenntartható...
... ennyi szomorkodás után jöjjön azért néhány kép a búcsúbuliról, amin volt játék, sütögetés és közös séta is.
 |
| Szurkolás a csapatjátékban :) |
 |
| A legidősebb vendég.. a 13 éves Casty - ő is idejárt még 4-5 évvel ezelőtt :) |
 |
| A skótokat nem hagyhattam ki ❤️ |
 |
| Levezető víziparty |
 |
| Az elmaradhatatlan csoportkép |
Hát, ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése