Nooormális???

Összeszámoltam, a tegnapi nap folyamán összesen valamivel több, mint 5 órát sétáltattam kutyát... na ez már nem normális :D

Amúgy valami biztosan volt a levegőben, mert Newton annyira nem volt 100-as, hogy az elképesztő.. 

Reggel még végtelenül cukor volt, Lillával és Amigo-val sétáltunk egy órát - őszintén nagyon örülök nekik, olyan jó hogy találtunk új és kedves ismerősöket! :) Amigo gyönyörű (goldie ♥), abszolút jól nevelt és végtelenül nyugodt energiát áraszt.

Délután ismét az Iparcsatornánál kezdtünk, csak gyors pisiszünetre, mert mennünk kellett az állatorvoshoz Bravecto-ért. Newton itt már teljesen felhúzott állapotban volt, ugatott a semmibe, rohangászott, elhúzott a horgászokhoz, kacsát kergetett, stb stb. Lemozgatni sem nagyon tudtam őket, mert autók-emberek mindenhol, még a labdát sem tudtam normálisan eldobni.

Amikor visszapakoltam őket a boxokba (már külön utaznak, Asszírka is kapott boxot a hátsó ülésen - az autómba így már konkrétan egy csomagot nem lehet betenni), Newton nekiállt hisztizni, nyüszített, kaparta a rácsot, forgolódott. Amikor kivettem őket Győrújbaráton a mező szélén, hogy gyalog menjünk a rendelőig is, akkor láttam, hogy egy részen lenyúzta az orrát a rácson és tiszta vér... szuper. Az orvosig rendben elsétáltunk, megvettük a cuccot Asszírkának illetve bejelentettem Newtont egy általános vérképre (csütörtökön reggel megyünk majd). Visszafelé szintén a szántókon át sétáltunk, Newton persze meglátott egy másik kutyát, amit én nem vettem észre, mert a fák takarásában álltak. Elrohant. A kiskutyát a gazdája felkapta, Newton pedig megugatta őket, közvetlenül a gazda előtt állva. Ilyet még sohasem csinált, azt hittem ott helyben felaprítom. Némileg idegbeteg hangsúllyal odaordítottam neki, hogy azonnal húzzon vissza, rögtön jött is. Ekkor már nem voltunk olyan jóban... aztán még megkergetett egy fácánt is, amit felzavart. Alig vártam hogy visszapasszírozzam a kocsiba.

Ezek után közvetlenül jött a közös séta a Lányokkal, Adrival és Dórival. Enyhe vigaszt nyújtott, hogy Szandi és Inga is teljesen felhúzva és agyeldobott állapotban rohantak fel-alá a földeken.. mind a 3 teljesen hülye volt.

Kicsit tanácstalan vagyok ilyenkor, hogy ez most akkor front, vagy ivarérés és hormoningadozás még mindig, vagy tüzelési időszak van vagy akkor mi??? Merthogy teljesen változóak a napok, sőt, a séták is. Van amikor egy tündér, minden szóra azonnal reagál, mindent megcsinál... és van a tegnap délutánhoz hasonló is. Akár egy napon belül, ahogy a fenti ábra mutatja.

Newton tényleg le van mozgatva. Az egész Duna-part teljesen üres volt egész télen, mi a Lányokkal kitartóan róttuk a kilométereket fagyba-jégve-hóba. Tényleg kilométereket. És tényleg minden nap (néha többször is, már többször találkozom velük mint a családtagjaimmal :)). Ha kell kiviszem őket a mezőkre, ahol aztán rohanhatnak teljes biztonságban, plusz Newton majdnem minden héten egy napot a napköziben tölt, ahol hullára rohangálja és játssza magát más kutyákkal..

Sajnos az agility az időjárási- (és pálya)viszonyok miatt már egy hónapja elmaradt, de amikor spec saját akadályokból pályát építettem, hogy gyakoroljunk, Newton a pályák közötti "szünetben", ha 2 másodpercig nem figyeltem, elhúzott a francba, hátra a kertekbe, miközben üvöltött...

Szóval időként úgy érzem, kicsit meg vagyok lőve..  a terelést is tervezem régóta, de most is azt a választ kaptam, hogy érdeklődjek újra április elején, mert a pálya pocsék állapotban van. Szóval még ez is várat magára.

Hát, mit mondjak: várakozó állásponton vagyok. Plusz rákérdeztem Eninél, hogy mikor indulnak újra középfokú tanfolyamok Sopronban. Úgysem vizsgáztunk le a költözés miatt, ezt is pótolni kellene, plusz nem ártana az ismétlés. Hihetetlen, de az azóta eltelt hónapok is rengeteg változást hoztak a Newton-nal való kapcsolatomban, úgy érzem, ő is rengeteget alakult. És hát közben megérkezett Asszírka, ami nem egyszerű, Newton is küzd a szituval időnként, meg én is az egyensúlyozással. Nem bántam meg a második kutyát és nem adnám vissza a picit semmiért - szívből örülök hogy velünk van. De elég sok újdonságot generál, amit meg kell oldanunk :)

Sokszor az az érzésem, hogy minél több tudást igyekszem összeszedni, annál kevesebb tudok - legalábbis annál bizonytalanabb vagyok. Pl normális ez, hogy Newton ennyire változékony és néha teljesen kikapcsol az agya? Vagy még mindig nem elég a lefárasztás (fizikai és agyi)? Vagy a tesztoszteron teng túl benne? Vagy keményebben kellene fognom és sokkal több kontrollt bevetni? Vagy magyarázható még általában a fiatalságával mindez? ÁÁÁÁ. 

Muszáj még egy gondolatot ideszúrnom, mert aki olvassa ezt a bejegyzést, most biztosan azt hiszi, teljes káosz az életünk, de nem! Newton amúgy az eddigi legjobb kutyám. Rengeteg energia van benne, de ebből rengeteg megtérült. Kultúráltan viselkedik embertömegben, cukrászdában, kijön az égvilágon minden kutyával, legyen az kicsi-nagy-kan-szuka stb, barátságos emberekkel, gyerekekkel, tud szabályokat betartani... ha biciklist vagy gyalogost lát, fordul vissza és rám néz, póráz nélkül el lehet vinni kutyák mellett a járdán stb stb.. tudnám sorolni. Persze ez amúgy az átlagembernek fel sem tűnik, nekik mindegy hogy flexin ordító Fifike vagy jól nevelt kutya jön szembe. De mindegy, én végtelenül büszke vagyok rá ilyenkor.

Viszont az agyeldobások zavarnak. Nem várok tökéletességet és néha túlságosan felhúzom magam apróságokon is... de majdhogynem tökéletességet várok el - azért, hogy amennyire lehet, megadjam neki a szabadságot. Szerintem nincs 100%-os megbízhatóság, de amennyire lehet, meg kell közelíteni. A veszélyes helyzeteket meg igyekszem felismerni és megelőzni a bajt.

Most kicsit tanácstalan vagyok. De majd alakul.