Pénteken korán leléptem a munkahelyemről, el kellett intéznem néhány dolgot - pl megpróbáltam visszaszerezni a bankkártyámat, amit az automata 3 héttel ezelőtt elnyelt, kommunikációs hiba, hurrá - és persze legfőképpen visszaszereztem Nyulat is Zsanitól, Kapuvárról.
Háromra értem oda, Zsani épp kint volt az udvarban, mert egy másik kuttyért is jöttek a gazdik. Kiengedte Newton-t is, amikor megláttam a lépcső tetején, hát, az szerelem volt sokadik látásra (és sokadik alkalommal :)). Igazán gyönyörű, elegáns fiatal kutyám lett :)
Először nem is vette észre, hogy ott vagyok, aztán szóltam neki és viharzott :) Nagyon örült a viszontlátásnak. A szőre közelről nézve elég nyúzott volt, szerintem megviselte a sok játék a 4 másik ottlévő kutyával.
Eszmecseréltünk Zsanival, nagyon kíváncsi voltam a véleményére. Azt mondta, nagyon érdekes volt, Newton csak 2x tesztelte őt azzal, hogy nem akart bemenni a házba, amikor hívta. Zsani kicsit elkapta a kis fejét és azután semmi gondja nem volt vele. Az udvarlási mániája is csak az első napon tetőzött, aztán abbamaradt. Amikor a sétán szembetalálkoztak másokkal, akkor sem lécelt le, a hosszúpórázt is hamar levette róla. Na hát ezt nem hiszem el.. amikor velem van, az összes kutyához azonnal oda akar menni... ezek szerint mégiscsak van valami csúszás valahol...
Na mindegy, fekhely, cuccok, kutty autóba be, aztán irány Csanak, ahol erre az időre Kis Asszírt tároltam.
Itt a találkozás megint nagyon érdekes volt.. Newton ismét bevágta a durcázást, de nem kicsit. Még az esti közös sétán sem akart tudomást se venni se rólam, se Asszírról, senkiről.
Aztán másnapra, amikor kettesben mentünk, visszaváltozott Tündérré. Olyan figyelmesen, normálisan sétált, alig akartam elhinni. A szemközti oldalon haladó kutyákról hanggal elég volt elvonni a figyelmét, illetve amikor egy - nekem ismerős, neki ismeretlen - kutyás szembeszomszéddal találkoztunk az utcán, csak engedélyre ment át az úton, hogy megnézze magának a spánielt. Plusz! Nem is érdekelte igazán a kutya utána sem. Kb odaszagolt és semmi. Szinte nem örült, hogy ott állunk és beszélgetek a gazdival. Máskor ilyenkor rommá udvarolta magát a kutyáknak, meg szagolgatta őket, stb. Most kb a "teljesen hidegen hagysz és különben is menjünk már"-kifejezés volt minden porcikája. Sőt, amikor a spániel ráugrott a hátuljára, rámorgott!!! Ilyet még sohasem csinált, egyetlen kutyával sem. Asszírra is rászólt itthon kétszer is keményen. Mondjuk a pici tényleg elég kitartóan tudja nyúzni és nem mindig ért az első figyelmeztetésekből. Szerintem Newton annyira fáradt volt az egy hét panziótól, idegen környezettől, 4 másik kutyától, hogy semmi türelme nem volt. Velem tényleg végtelenül cukker volt, abszolút szófogadó és kedves, de Kis Asszír nem járt jól a fáradt nagytesóval. Ahányszor megpróbált a nagy mellé feküdni, az odébbment... játék nuku.. mint a legelején...
Hogy Newton tudjon pihenni, éjszakára szeparáltam őket, ő bejöhetett a hálószobába, a pici kint a konyhában-előszobában - ezt a taktikát aztán napközben is alkalmaztam párszor. Sokat segített. Newton folyton aludt, tőle teljesen szokatlan módon. Szerencsére a pici pedig megszokta az egy hét alatt az egyedüllétet, így egyáltalán nem volt méltatlankodás, ha kicsuktam.
Megérte ez az egy hét. Nem haladtam úgy, ahogy szerettem volna, de a kicsi így is sokat fejlődött. Megtanult egyedül lenni, megcsináltuk a klikker kondícionálást, rám volt utalva játék tekintetében, így fejlődött a kapcsolatunk. Egyre ügyesebben kint végezte a dolgát, meg gondolom nem is mozgott annyit napközben, így nem volt olyan erős az inger.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése