De mi történt Asszírral? (mármint úgy általában)

Hát, nézzük csak.

Kis Asszír fejlődik rendesen, már 6-7 kg között van, nagyon stramm kiskutya. Hihetetlen a teherbírása és kitartása. Jön velünk a sétákra, fél órákat már simán lenyom egyben, terepen is. Persze mindig nagyon odafigyelünk, hogy ne toljuk túl, már inkább előbb felveszem, mielőtt végleg elfáradna. Inkább szakaszosan jön lábon illetve kézben. Utóbbi egyre megterhelőbb nekem :)

Eszik mint a gép. Kajával elképesztően lehet motiválni. Most Hill's Puppy Lamb&Rice-t eszik, mint Nyunyu annak idején. Emellett kap rágnivalókat meg különböző gyári jutifalatokat - persze csak jó minőséget. A gyomra egyáltalán nem érzékeny. Kis Nyúl ebben az időben többször hányt, minden kajával meg kellett "ismertetni", a picit is zsírosabb dolgokat pedig egyáltalán nem bírta. Ehhez képest Asszír mindent megeszik és semmi baja...

Ennyi tápot kérek. Most.

Newtonnal való kapcsolatáról már írtam. Ő nagyon lelkes a nagytesó irányába, mondjuk sokszor túlságosan is, néha kicsit visszaél Newton türelmével. Tépi a szőrét, az arcába ugrál. Nagyon cukin szoktak játszani is, legszívesebben húzkodósat, vagy csak rohangálnak zsákmánnyal, megpróbálva megszerezni azt a másiktól. Érdekes, hogy amikor Newton itt van, a pici sokkal "vadabb" - persze dupla idézőjellel. De durvábban játszik, jobban őrjöng, ugat. Ha velünk van, ez nem annyira kifejezett.

Az egyedül alvást, egyedüllétet a lakásban megszokta az egy hét alatt, amíg Nyúl nem volt itthon.

A boxba szoktatásnál ott tartunk, hogy mindig bent etetjük, szétszórjuk neki a tápot, a rágcsákat is itt kapja. Amíg elvan bent ezekkel, addig becsukjuk, majd picit még várunk miután végzett és kiengedjük, ha nem hisztizik. Ha nem telik el sok idő, akkor nagyon aranyosan csendben ül és vár. Ha hosszabb idő telik el, akkor azért rákezdi a hisztit. Nyüsszög, vonyítgat, meg rágja picit a rácsot. Néha lefekszik, de nem tud lenyugodni. Így ezt még nem erőltetjük. Bemegy többször, ok nélkül,  magától is, ilyenkor nem csukjuk rá az ajtót.

Szobatisztaság.. nos, ez nehéz téma, főleg azért, mert őt nem viszem ki napközben Anyához, mint anno Newtont - hideg is van, nem merném kint hagyni őket egész napra, Anya pedig nem engedi be őket a házba, max az előszobába, itt viszont Newton nagyon nem szeret. És  hétköznapokon persze elég sokáig távol vagyok, hiába lakom 10 percre a munkahelyemről. Szóval szegénynek esélye sincs kibírni a napot. Minden esetre minden kinti dolgot nagyon lelkesen jutalmazok és azért észrevehető, hogy ha ébredés-evés után elég gyorsak vagyunk, abszolút kint végzi a dolgát. Az udvart ilyen szempontból teljesen megszokta és tudja. hogy mi a "dolga". Általában a lemenetelt követő első 2 percben elvégez mindent. Persze balesetek még a sűrűbben lemenős hétvégi napokon is vannak, de ez természetes. Lassan el kell kezdeni viszont kiszoktatni az utcára, mert így is mindig aggódok, hogy mikor szólnak be először a szomszédok, hogy miért itt pisiltetem/kakáltatom a kiskutyát (persze mindig feltakarítom utána a nagydolgát, de akkor is)... biztos vagyok benne, hogy kiskutyát legközelebb csak saját kertes házba vállalok.

Szocializáció: Kis Asszír jön velünk ahová csak lehet, volt már Fressnapfban sokszor, Apánál vendégségben, sokat mászkált mezőn-szántón, volt a Duna-parton, meg persze a napi séták. Érdekes, hogy nemrég volt egy "minden embert imádok és odarohanok udvarolni"-szakasza, ez most lejjebb ment picit. Az idegen kutyáktól tart, sajnos kevéssel tud játszani az ovin kívül. A kutyaugatástól nagyon fél, pontosabban megijed, aztán ha nem túl közeli, akkor ki lehet oldani kajával. A zajokra néha picit megijed, de egyáltalán nem félős.

Most már hosszú zsinóron sétál, mert így biztonságos. A szokásos ruhaszárítós történet, 5 m-t húz maga után, aminek a végét lehet fogni, amikor út mellett haladunk, stb.

Zsinóros gépegér :)

Ahol lehet, szabadon halad, jutifalatokkal csalogatom, ha kell. Volt olyan nap hogy konkrétan 3 ember nézett teljesen hülyének, mindegyik azt kérdezte hogy "Nincs rendes póráza??" Hát persze hogy nincsen, sőt, enni sem kap, meg én is kukázok (na jó, mondjuk ahogy ki szoktam nézni..) És amikor azt mondom, hogy "De, természetesen van, de nem szeretek kiskutyát pórázon nevelni..." akkor aztán teljesen elveszítem őket, furán nézik a kiskutyát (rám már nem mernek nézni) és sürgősen odébbállnak... amúgy tök vicces :D Mindig annyira csodálkozom, hogy mennyien tartanak kutyát és mennyire nincsenek meg ilyenek...  amikor Asszír még csak 9,5 hetes volt, se nyakörv se póráz, dél körül bementünk a Fressnapfba - 0 vásárló, az eladó hölgy pedig mondta hogy tegyek rá pórázt... ha a kutyasulisokkal sétálok, mindig van legalább 2-3 hosszúpórázos kutty a sétán, ez annyira bevett és hatásos segítség a gazdinak. El is határoztam, hogy Asszír kb 10 hónapos koráig biztosan viselni fogja. Sőt, most rendeltem kettőt, Newton-ra is vissza fogom tenni, az elrohangálást orvosolandó.

Múltkor is így mentünk, meg gyakoroltunk is picit, mondjuk Kis Asszír nem tette egyszerűbbé a dolgot :)

Bazi bonyolult amúgy séta alatt két kutyára figyelni, pedig Kis Asszír még nagyon el se megy a közelemből. De pl a zebrán áthaladva Asszír a kezemben, Newton hosszúpórázon, aminek a vége szintén a kezemben, aztán meg rátekeredett a bakancsomra és majdnem hasra estem benne az út közepén... de persze mindennek megvan a varázsa, próbálgatom a kétkutyás létet - a sok nevetés és cukiskodás meg bőven kárpótol a nehézségekért :)