Kis Asszír növekszik

Kis Asszír elképesztő mértékben nő és erősödik. Tegnap például 1 órás sétát tettünk néhány barátunkkal, a körülbelül 15 centis hóban (csak néhány szakaszon volt kicsit letaposva, amúgy gyönyörű, fehér, szűz hó fedte az egész tájat) és Asszírka szinte végig saját lábon jött, meg rohangászott! Időnként felvettem és cipeltem kicsit, de sokszor méltatlankodott. Hihetetlen erő és energia van benne - azt hiszem ezt a nyugodt-kutyát-szeretnék-dolgot bebuktam :D

A kajáért mindenre hajlandó, illetve folyton "azonnal-éhenhalok" fejet vág, akkor is ha éppen az imént ette meg az aktuális adagját. Tegnap volt az utolsó féregirtási blokk. Szépen leraktam az alutálcás kaját, meg a félbevágott tablettát az előszobaszekrényre. Amíg így tettem-vettem, Asszírka egyszer csak két lábbal a szekrényen, fél tabletta lelop... á, mondom, úgy is kiköpi, aztán meg adhatom be neki a nyálas cuccot.. hát, nem köpte ki. Sőt.. újra felugrott és lelopta a másik felét is :D Olyan édes volt :) Persze azért kapott az alutálcás kajából is, ha már ilyen aranyosan megkönnyítette a dolgomat!

A többi kutyával annyira nem mer barátkozni, nem fél tőlük, de azért távolságot tart. Többükkel most már szinte rendszeresen találkozik, persze még mindig Newton-nal sétál a legtöbbet.

Reggelente Gábor egyedül viszi le, egy kis körre, hogy ne szokja meg végleg az udvarban piszkítást. Ez pár nap alatt egész jól beállt, most már az utcán is elvégzi a dolgát, a kis cukor. A furcsa zajokra továbbra is érzékeny, érdekes, hogy Newton erre például sohasem volt az. A kutyaugatástól ő is tartott, de Asszírkának több zaj kellene, többet kellene sétálnia a városban. Kicsit nehéz a dolog, mert pl ma két kutyával mentem reggel, ez így dupla idő, hiszen kétfelé figyelek, meg persze a kicsi azért még lassabb is. Így Newton-t lehetetlen lefárasztani, Asszírnak meg amúgy is az önállóságot kellene megszoknia.

Amikor hárman megyünk, Asszír a kis zsinóron, Newton szabadon van, de persze nagyon kell rá is figyelnem, mert akármennyire is ügyes és jól reagál, bármi történhet. Nyilván ezt csak kis forgalmú helyeken és nem csúcsidőben tudjuk így csinálni. Viszont a város azért elég ingergazdag környezet és kevesebb az olyan időszak, ami nyugis... szóval meg vagyok lőve. Ezért többször megyünk inkább a földekre, akár társasággal, ott egyszerűbb az életem - csak így meg az ingerszoktatás halad nehezebben... mennyire ismétli magát a sors :D Így visszatekintve persze fogalmam sincs, mibe fáradtam el, amikor még csak a kis Newton volt a színen :D :D :D

A szobatisztaság szépen alakul, már lassan 2 hete egyszer sem találtam kupacokat, sem éjjel, sem napközben!! Annyira büszke vagyok rá! Bepisilni még be szokott, de hát ez természetes, hogy nem bírja ki szegényke az egész napot.

Ami a rombolást illeti, a fogváltás elég necces lesz szerintem, Asszírka már most imádattal viszonyul minden szegélyléc-záróelemhez (az első pár napban lezabálta valamennyit, hálaégnek nem ette meg, csak leszerelte), meg az etetőtálak csúszásgátló részét is megrágcsálta. Tegnap mondjuk mindkét etetőtálat a nagyszobában találtam meg, pedig amúgy a konyhában vannak :D Plusz egy teljes csomag széttépett papírzsepi várt otthon :D Amúgy rosszabbul nézett ki a helyzet, mint amilyen volt valójában :) A cipőket is előszeretettel cipeli, az első naptól fogva :D Ha leteszed a cipődet - főleg ha bélelt vagy szőrös - 10 másodperccel később már legalább 2 helyiséggel odébb bukkansz rá, az biztos. :D

Egyébként tündérbogár, imádja, ha a hasát vakarásszák, ilyenkor elégedetten dünnyög. Anya amúgy teljesen odavan érte, nagyon tetszik neki a kis gépegér. Asszír mondjuk mindig be is rohan az előszobába Csanakon és lecsóválja a farkát, hogy Anya simogassa :)

Az állatorvosunknak is nagyon tetszik, nem győzi csodálni, hogy milyen gyönyörű kiskutya, pedig ő amúgy nem egy "hízelgős" személyiség :)