Elsőkutyás kérdések/válaszok I. - kutyabeszerzés

Ezt a sorozatot ismét egy kissé agyvízforraló beszélgetés ihlette, amelyben az egyik kollégám közölte, hogy - bár nem bírja a kutyákat és már most odavan, hogy a kutya tele fogja sz*rni a kertet, undorító - hamarosan kertes házba költöznek és a gyerekek kedvéért kutyát fognak szerezni. Ezeket az eseteket már nem is kommentálom, úgy tűnik soha, de soha nem lesz ennek vége. A kutya egy tárgy, amit az emberek beszereznek, akkor is, ha valójában nem is akarják - meg úgy általában semmit sem akarnak, ami vele jár.

Most azoknak írok, akik legalább veszik a fáradságot és érdeklődnek, milyen is kutyát tartani. 

Igyekszem a leggyakrabban felmerülő kérdésekre rövid válaszokat adni.

Lament 4/2. - tréningezés: a jelen a kérdéseivel

Régebb óta érzem, hogy meg vagyok zavarodva egy kissé, ami a tréningezést illeti. Mintha egyfajta viharba kerültem volna, ahol néha azt se tudom merre van az előre, nem látok a porban semmit sem tisztán. Van néhány cserép a kezemben, de nem mindig illeszkednek rendesen.

Arra gondoltam, megosztom a gondolataimat Veletek.

Legyen először a tanítás.

Kalandra hívnak Petman-ék!

Nem igazán csatlakoztunk karanténos kutyás kihívásokhoz (pedig nagyon sok jót indítottak :)) - én már rendes munkaidőben dolgozom ismét - de a Soproni Kutyasuli és Petman-ék szuper, változatos és izgalmas 30 napos programot találtak ki, szóval 1-2 feladatot mi is megcsinál(t)unk!

A mai kihívás az önkontroll volt, kaját kellett letenni a kuttyok elé, egy szót se szólni, csak kézzel letakarni a falatokat, amíg meg akarták volna enni, aztán megfigyelni, hogy alakul a dolog!

Büszke vagyok a srácokra :D

Aki csatlakozni szeretne a kihíváshoz, megteheti ITT!

Lament 4/1. - tréningezés: a múlt, ahonnét indultunk

Régebb óta érzem, hogy meg vagyok zavarodva egy kissé, ami a tréningezést illeti. Mintha egyfajta viharba kerültem volna, ahol néha azt se tudom merre van az előre, nem látok a porban semmit sem tisztán. Van néhány cserép a kezemben, de nem mindig illeszkednek rendesen.

Arra gondoltam, megosztom Veletek a gondolataimat. Az első részben röviden leírom, honnét indultam a témában. Aki ugyanezt végigélte, az ezt a bejegyzést nyugodtan ki is hagyhatja és ugorhat a második részre (ami pár napon belül köv.) :)

Csodálatos és borzasztó kirándulás - Páliháláspuszta

A mai túránkat is régebben megterveztem már. Az év legellentmondásosabb túrája lesz. Az útvonal és a táj csodálatos, szívből ajánlom mindenkinek - kivételesen szép tényleg. Viszont az élmények, amik értek, na, azok nem voltak túl pozitívak.

Rövid történet

Tegnap voltunk kozmetikában. Ma terelni. Ennyi.

Asszírka - az én ajándékom

Miután tegnap sikeresen megúsztunk Asszírkával egy kva veszélyes szituációt (ránk támadni akaró moszkvai őrkutya idősebb gazdával, aki a kutya elejét felemelve/átölelve és azt közben fojtogatva, ráncigálva haladt el mellettünk az erdei tanösvényen), megint eszembe jutott, mennyire szeretem ezt a kiskutyát... nem tudnám elviselni, ha történne vele valami. Pont vele. Aki annyira kedves, ártatlan és bájos.

Úgy indult, hogy csak a szépséges nagyapja miatt akartam őt, akit sok-sok-sok évvel ezelőtt kinéztem. Gondoltam, ha flexis kutya lesz belőle, akkor az lesz, munkakutyám már van. Már a fedeztetés előtt jeleztem Katának az igényemet, de így is pánikba estem, amikor lefoglaltam. Minek nekem valójában még egy kutya? Mindenki ezt kérdezte tőlem. Kicsit én is magamtól.