Kirándulás - Vinye

Gyönyörű az ősz és nagyon hiányzik, hogy lássam, ezért minden aggódás ellenére kirándulni mentünk - ismét. Annyit tudok tenni, hogy olyan útvonalakat választok, amik vad- és vadász-szempontból biztonságosnak tekinthetők. Mint például Vinye, meg a Cuha-szurdok. Alapból ki nem állhatom ezt a helyet, mert "tömegtermék", rendkívül közkedvelt és állandóan zsúfolt. Évente kb egyszer szoktunk elnézni ide, a lehető leghülyébb időpontokban, elkerülendő a fentieket. Mivel ma munkanap van (mi meg szabin vagyunk), kihasználtuk a lehetőséget és a védett kirándulóhelyi adottságokat.

Laza terepet szerettem volna amúgy is, mert Newton ugyan már nem köhög, egyenlőre nem akarom túlerőltetni. Szóval a kör: Cuha-völgy Porva-Csesznek vasútmegállóig (piros jelzés), sárga + átkötésként és Hódos-ér (sárga) visszafelé. 13 km. Leírás alapján is kiválóan azonosítható, de íme, a szokásos térkép:

Nem csalódtunk a tájban, gyönyörű képek készültek.. Gombát már alig találtunk (nem is kifejezetten gombás élőhelyeken vándoroltunk, az is igaz). A Cuha bő vizű, elég magas volt, de erre készültünk, vízálló bakancs, duplazokni :)

Ő itten a padból nőtt ki, amin ültünk ❤

Azért örültem a mai túrának, mert ténylegesen nem emlékeztem egyes részeire. Pl. a Porva-Csesznek vasútállomásra sem. Talán egyszer jártam itt, gyerekkoromban - kíváncsi voltam rá :D

A sárga+ jelzést keresgéltük egy rövid ideig (nem volt természetjárós segítség, az egyszerűsége miatt a túrát nem terveztem ki, csak utólag, hogy lássuk, mennyit mentünk), ide is leírom, hogy a képen látható ház előtt elhaladva, a kerítés végénél, balra indul, fel, a dombra. A papír alapú térkép is nagyon jó, pontos ez esetben, csak nem néztem meg rendesen.

A sárga+-on végigmentünk, megnéztük az egykori üveghutából megmaradt kutat (nemrégen állíthatták fel fölötte a rekonstruált gémeskutat). Itt is egyszer jártam életemben, Apával, Kristóffal (a tesóm) - és persze Raffával, 2008-ban. Istenem, de rég volt.

A fenti gyönyörű tölgy a képen jobbra, 2008-ban, Raffával.
Raffa itt 4 éves volt, pont, mint most Nyúl...

A gémeskút, aranyvessző-erdő közepén

Az üveghuta mellett elhaladva már ott vár a sárga jelzés és a Hódos-ér. Ami valóban hódos, ez azonnal bebizonyítódott, egy hód-gát és sok-sok kéregrágás képében. Gábor nagyon boldog volt vele, rommá fotózta.

Hód-gát (és rágás)

Visszafelé a monoton séta és a csodálatosan színes erdő már-már terápiával ért fel.

Az túra utolsó szakaszát műúton kellett megtennünk, amikor is rádöbbentem, hogy a pórázokat, na azokat: otthonhagytam. Hehe. Nem túl nagy forgalmúak ezek az utak, szóval elboldogultunk volna póráz nélkül is (mondtuk is egymásnak Gáborral, hogy naugye, ezért tanultunk ennyit, lám-lám, most megmutattuk/hatjuk, hogy megy ez póráz nélkül is! :D). De Gábor talált egy hátizsákbehúzózsinórt a táskájában, gyorsan átalakítottuk és a két végére felkötöztük a két kutyát :D Amúgy szerencsésen tettük, mert az út mellett közvetlenül megugrott egy őz, és bár befelé ment, veszélyes lett volna a helyzet.

Kicsit boldogtalanul másznak a zsinórpórázon
(jó, más pórázon is, az nekik büntetés :D)

Nem volt hosszú ez a szakasz, talán 1 km.

A kocsihoz kellemes, picit fáradt hangulatban értünk vissza. Majdnem ettünk a Kőpince Fogadóban, de mégsem, amit sajnáltam, de végül megvigasztaltam magam. Kárpótlásul vettem Pausa-sütit, az ebédet meg bepótoljuk máskor.