Miután újra ránk tört a korona-szituáció, minden kutyás közösségi programunknak annyi. Nem igazán javít ez a mostani, amúgy is sz*r hangulatomon. Miután itthon ülni biztosan nem akarok, kirándulásokba fojtjuk a bánatomat. Persze ez sem stresszmentes a vadászok miatt, de az utolsó 3 kiránduláson nem volt elrohanás a kuttyok részéről (pedig volt felugró őz), nagyon boldog voltam. Próbálom már a szagon induláskor kedvesen visszahívni őket, egyenlőre bejött, de persze nem vagyok hülye, egy erősebb ingerben megint én állnék vesztésre.
13,7 km-es bakonyi kört terveztem mára, az út nagy része teljesen ismeretlen volt, még sohasem jártunk erre.
Bakonynánán, a faluvégi parkolóban hagytuk a kocsit, majd elsétáltunk a Római-fürdőig. Imádom ezt az utat, gyönyörű, biztonságos, kényelmes, 0 szinttel. Meglehetősen közkedvelt is, szóval a hozzám hasonló emberkerülőknek ajánlott a korai érkezés a startpontra.
 |
| Pihenő a Római-fürdőnél |
A kéken továbbhaladva a Vadalmás-forrás után felkapaszkodtunk az erdészeti útra, amiről az első hajtűkanyarban le is tértünk, a Csepegő-árok tanösvényére.
A tanösvény valami csodálatosan indult, táblákkal, pihenővel, majd mohás sziklákkal, sok-sok kidőlt fával, amiken lehetett gyakorolni a mászást :)
A kezdeti gyönyörködést viszonylag hamar felváltotta egy enyhe káromkodás, mert a tanösvényt csak ott nem táblázták ki rendesen, ahol kellett volna. Ezért először nekiindultunk egy meredeken kapaszkodó vízmosásnak, majd visszabotladoztunk a levelekkel, ágakkal és kövekkel teli ösvényen és újraterveztünk. Még mindig 2 lehetőségből kellett választanunk (sajnos a papír alapú térkép és a Természetjáró sem tudott segíteni), végül nagy nehezen találtunk egy jelet és nekiveselkedtünk a meredek domboldalnak. Szóval aki ugyanezen tanösvényen indulna el, annak azt tudom mondani, hogy a kiszáradt patakmeder bal oldalán, meredeken fog felkapaszkodni a jelzés, majd egy erősen susnyás, magas-gazos ösvényen jut ki egy állattelep kerítése mellé. Itt ér véget. A tanösvény végét a kedves gazda óriási kör-szalmabálákkal teljesen eltorlaszolta, így másznunk kellett. Megdícsértem magamat, hogy a leonbergis éveim tapasztalataként olyan kutyafajtát választottam következőnek, akit gond nélkül meg tudok emelni. Kiskutyikat ugyanis fel kellett pakolni a bálára, mert az oldalukon nincs miben megkapaszkodjanak ugráskor.
Műúton haladtunk tovább, itt pórázra kellett kötni a kutyákat, nem nagy, de volt forgalom az úton. Az aszfaltos útról letérve szekérúton haladtunk tovább, egyenesen, a Csengő-tetőig, ahol pihenő és kilátó várt minket. Ahogyan egyre feljebb haladtunk, a köd egyre erősebben vette körül a tájat, egyszerűen csodálatos volt, nekem nagyon tetszett. Gábor kevésbé rajongott érte, de a mai túra amúgy sem volt a kedvence.
 |
| Boszorkánykör :) |
 |
| A gombafajt nem tudom, de fotódokumentáltam, majd meghatározom |
A kilátónál pihentünk, "ebédeltünk", aztán visszaindultunk a Csengő-Bongó Tanösvényen Bakonynána felé.
A tanösvény gyógyírként hatott, egyrészt, mert fantasztikusan ki volt jelölve végig, másrészt, mert a Csengő és Bongó-zsombolyok tényleg nagyon érdekesek. A zsomboly tulajdonképpen egy függőleges barlang, egy, vagy több különálló, vagy összenyíló kürtővel. A Bakonyban itt Tés környékén található belőlük néhány, ezek víznyelők tulajdonképpen.
 |
| Csengő-zsomboly. Persze a fotó nem ad vissza semmit, de a bal oldali mohás szilka alatt van az egyik kürtő. A másikat ráccsal fedték, veszélyes lenne enélkül, ha pl ráesnek a levelek ősszel. |
 |
| A Bongó-zsomboly jelzőtáblája. 300 m a turistaúttól |
 |
| A Bongó-zsombolyból ennyi látszik csak |
 |
| A fiúk megvártak fent |
Gábor hangulatát a Csepegő-árki útkeresgélés, a bálákkal lezárt turistaút, meg a hideg eléggé leamortizálta, ez nyilván rám is hatott, de a túra második részére ismét összeszedtem magam és a természetre fókuszáltam, ami nem okozott csalódást. Engem az időjárás szinte sohasem befolyásol (az egyetlen, amit utálok túrázás közben, az a folyamatos, hideg eső). Kifejezetten élvezem, ha másként látom az erdőt, pl ködben. A vadászokon kívül a vaddisznóktól félek még, nos, ez az útvonal brutális mértéken volt tele nyomokkal, túrásokkal, dagonyákkal. Hála égnek az állatokkal nem találkoztunk, két őz ugrott csak fel egyszer, de a kutyák nem mentek el utánuk.
Newton a Csengő-Bongó Tanösvényen kifejezetten megboldogult, rohant-játszott-bújt, nagyon örültem neki, olyan végtelenül cuki ilyenkor ❤
Hazafelé elhatároztuk, hogy az Omnibus-ból hozunk el ebédet, terv szerint végre is hajtottuk :D
Fantaszikus volt hazaérni, meleg gyömbéres sütőtökkrémlevest enni (levendulás puszedlivel!), aztán narancsmártásos sültkrumplit majszolni, gyümölcsteát inni...
Nekem tetszett a mai túra, a táv tökéletes volt, az idő különlegesen szép. Egyszerűen szükségem van a kirándulásokra, ezek nélkül nem tudnám megélni az évszakokat - az élet körforgását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése