Pénteken Évinél csöveztünk este, itt nagyon szeretünk. Mivel csak mi voltunk, sokat beszélgettünk. Később, amikor vállalható lett az idő (este 8 körül), gyakoroltunk is egyet. Nyúl és Asszírka is nagyon ügyeskedtek, szépen ment a távolságnövelés a hoopers-ben. Összesen 2-3 kombit gyakoroltunk, viszont volt benne franciaváltás és behúzásos kerülés is, büszke vagyok rájuk!
Szombatra SUP volt a program. Úgy volt, hogy egy barátunk, Adri is csatlakozik, végül ő nem tudott jönni sajnos. Nem volt sima menet ezúttal, már az autópályán balesetet és torlódást mondtak Tata térségére, így lehajtottunk Komáromnál. Ezután a GPS nem hogy átvitt volna az 1-es főútra, hanem istenverte mezőgazdasági téeszutakon szenvedtetett minket, csak annak örültem, hogy megúsztuk tengelytörés meg defekt nélkül.
Mindegy, 15 perc plusz idővel, de odaértünk. Elindultunk sétálni, feltűnően kevesen voltak a parton, aminek mi persze rendkívül örültünk, amíg rá nem jöttünk, hogy rendezvény van a várban (Patara), szóval le van zárva az egész. Megkérdeztünk egy csomó biztonsági őrt (mindenki nagyon kedves volt!!), hogy körbe tudjuk-e sétálni a tavat ettől függetlenül, mondták hogy igen, de csak a várfalon kívül. Szóval széép nagyot kerültünk, kimentünk a városba, a főút mellé, de nem adtuk fel, sikerült! :) Még ezzel a kerülővel is behúztuk 2 óra alatt a kört, de azért odaszóltam a SUP-kölcsönzőnek, hogy késünk 10 percet.
Végre-valahára vízre szálltunk, nos, elég erős volt a szél, szóval nem volt egyszerű dolgunk :) Rommá eveztük magunkat, még mindig csak a starttól 200 méterre voltunk :) Nem jutottunk el a tervezett másik oldalig, ahová múltkor már elevickéltünk, a kutyák összevissza beugráltak, stadard 2:0 arányban fordultak elő a deszkákon, akinél épp voltak az semmi nem haladt, ők meg továbbra is kitartóan mászkáltak-nyünnyögtek fel-alá. Néha tökünk tele volt velük, de sokat nevettünk. Én kifejezetten örülök, amikor többet úsznak, az nagyon egészséges, a mellénnyel biztonságos, meg hát fáradnak is, ami kész szerencse. Newton már tök tudatosan ugrik hasast, nagyon cuki :) Asszírka próbál inkább beleereszkedni a vízbe, de aztán szépen úszik ő is. A végére, kifelé már megunták az egész evezősdit, mindketten beugrottak és szépen kiúsztak a partra.
 |
| Azt hittem Borsos Miklós, de nem :( |
A káosz ellenére jól éreztük magunkat, a szokásos ebéddel zártuk a napot.
Vasárnapra kutyás találkozós programunk volt. Azért, hogy ne 100%-on pörgő ebekkel érkezzünk, reggel letoltunk egy 9 km-es sétát. Most, hogy van okosórám (nagyon megszerettem, nem is gondoltam volna), legalább pontosan tudom, mikor mennyit megyünk. Szóval letoltuk a körünket, még a hőség előtt. Így is eléggé elfáradtunk, mert megint iszonyat magas volt a páratartalom, hála a fél éjszakán át tartó viharnak, esőnek (amit amúgy mindig boldogan üdvözlök). A fiúk ezután úgy is döntöttek, hogy ők köszönik, de nem mennek sehová. Newton bevackolt a radiátor és a kanapé közötti 30 cm-es sávba, Asszírka kiterült a kövön, Gábor elment téglázni. Egy idő után úgy döntöttem, ideje indulni, ha oda akarok érni a játékos részre. Megragadtam szerencsétlen Newton-t, ő lett az áldozat, mert tudtam, hogy neki amúgy tetszeni fog a program, gondoltam majd pihen még a fél órás odaút alatt.
Igazán nagyon vártam, mégis kicsit féltem ettől a rendezvénytől, mert nem szeretem a kutyák-pórázon-emberek-beszélgetnek-esznek eseményeket, szerintem ugyanis ez a kutyáknak egyáltalán élvezet - ezért nekem sem. Azt kell mondjam, pozitívan csalódtam!! Voltak többen akik elengedték a kutyákat, így én is ezt tettem amint betájoltam a dolgokat, Newton boldog volt, ment, ismerkedett, zaj volt, tömeg és kavalkád, ami neki kifejezetten fekszik. Vittem egy rakat párizsit, hogy a nagy ingerben rá tudjak erősíteni, ha kérek tőle valamit.
Sok ismerőst láttam, sokakkal beszélgettem is. Ami a pórázmentesség mellett tetszett, hogy voltak aranyos kis versenyek, palackdöntés és behívóverseny, szóval nem csak ültünk és néztünk ki a fejünkből, ez igazán jó volt. Persze, hogy indultunk mindkettőn :) Végül II. helyezettek is lettünk, kaptunk nagyon szép ajándékcsomagot, látszik, hogy a szervezők tényleg rengeteg energiát fektettek ebbe a napba.
Kipróbáltuk a ringtréninget, Anitától kaptunk kölcsön hozzá felvezetőpórázt, igazán nagyon kedves, segítőkész bíróval gyakorolhattunk, sokat tanultunk, meg hatott az újdonság varázsa is nálam :) Nagyon büszke voltam Newton-ra, mert színtisztán tanításból megoldottuk a feladatot, amit még sohasem csináltunk! Gyönyörűen állt, figyelt, hagyta megtapogatni magát, megnézték a fogait. Durván meleg kezdett lenni, amikor ez a program zajlott, szóval amíg várakoztunk, a többiek bírálata alatt beküldtem őt a ring melletti színpad alá, pár méterrel odébb, az árnyékba. Egyszerűen ledobtam a pórázt, szóltam neki, hogy menjen be, forduljon meg, maradjon ott - és megcsinálta. Imádom ezt a kutyát, nem tudok mást mondani... annyi közös munka van már mögöttünk, de így is mindig meglep, amikor egy új helyzetben ilyen jól tudunk kommunikálni.. Emellett eléggé döbbenten észleletem, hogy mások lesz*rták, hogy a kutyájuk ott fő meg a napon, már a várakozás alatt is csak a kutya állítgatásával voltak elfoglalva, meg azzal, hogy ha véletlenül leült a kutya, felállítsák... mégis mi a francért baj, ha az a szerencsétlen kutya leül, amikor nem is őt bírálják? Tudom, persze, hogy "élesben" a kutya csak állhat a ringben, végig, de olyan orbitális butaság azt gondolni, hogy a kutya nem tud majd különbéget tenni feladatok között.. mondom, Newton, aki SOHA nem tanult ringtréninget, fél perc után vágta, hogy most majd állni kell... szóval, én nem tudom, de nekem 31 fokban a kutyám jóléte a legfontosabb. Na mindegy, nem menthetem meg a világ összes kutyáját, meg nem is az én dolgom ez az egész. A tréning maga végülis nagyon tetszett :)
Nemsokára ebédidő következett, mivel én nem rendeltem ebédet, tudtam, hogy nem maradunk már sokáig. Következő program az agility lett volna, erre nagyon-nagyon szívesen maradtam volna, csak pár akadályos pályát raktak fel Mátéék, szívesen gyakoroltam volna egyet, de megintcsak azt kell mondanom, láttam, hogy a kutya kezd fáradni és nem akartam kinyuvvasztani. Miből vettem észre? Nem kapcsolt ki. Feladatba rakta magát állandóan, pihenés alatt is (többször kikötöttem a padhoz ahol ültem, hogy mesterségesen pihentessem), amikor elengedtem, csinált néhány "őrült" elrohanást, amikor peckesen, egyenes vonalban elpattog egy kinézett kutyához, jó messze, totál önállósítja magát. Amikor fáradt, ezek a viselkedések megint kijönnek rajta általában. Szóval úgy voltam vele, a kutya érdeke, hogy ebben a buta melegben ne húzzam tovább a programot. Állandóan itattam, meg vizeztem a fejét (gyűlöli), de akkor is aggódtam, hogy túllövöm. Ő ugyanis addig megy, meg dolgozik ha kell, amíg össze nem esik. Nos, hát ezt nem akartam. Úgyhogy elbúcsúztunk a szervezőktől, felszedtük a kis cókmókunkat és eljöttünk.
Őszintén nagyon örültem ennek a kis összejövetelnek. Egyrészt, szeretem amikor Newton-nal "kettesben" van programunk, mert tudom, hogy ő is igényli - és nagyon ritka. Nem igazán tudom elmondani, akinek van/volt hasonló kutyája/élménye az úgyis tudja, de egyszerűen imádok ezzel a kutyával programokra járni. Tudom, hogy imádja, tudom, hogy imád velem ilyenen részt venni, tudom, hogy együtt fog működni velem, amikor kell... bírja az idegrendszere, bírja a fizikuma. Ezért nem Asszírkát vittem. Ő is jól érezte volna magát, de ő az ingerkavalkádban teljesen szétesik és pillangóvá változik. Valószínűleg plátói szerelembe esik egy csinos kislánnyal és onnét kezdve egy másik dimenzióban lebeg. Szerintem kb behívni is könyörögve kellett volna, kb 100. hívásra be is jött volna. Ez vicces, mert nem köcsög, egyszerűen szétesik az idegrendszere és képtelen kezelni a rengeteg ingert. Vele biztosan nem tudtam volna részt venni a játékokban... a ringtréningen igen, azt nagyon ügyesen csinálta volna. A kommunikációnk sincs olyan szinten, mint Newton-nal - ez félig a belefektetett energia hiánya, félig Asszírka jóval alacsonyabb munkamotivációja és sokkal érzékenyebb idegrendszere.
Amúgy is, nagyon vágytam már valami "másra". Annyira úgy éreztem mostanában, hogy megvannak a sablonjaink, lásd agility/hoopers Évinél és itthon/terelés/séták/SUP, hogy vágytam valami változatosságra, valami újra.. ez most tökéletes volt.
Gyorsan itthon is voltunk, mindössze fél óra autóútra volt a program, ami ritkaságszámba megy.
Délután ledőltünk pihenni, de olyan meleg volt, hogy végül szemernyit sem tudtunk aludni, inkább kómaszerű állapotban leledzettünk. Felébredni viszont rekordsebességgel sikerült - mert Asszírka közben sikeresen végigf*sta a nappalit. Olyan iszonyatos büdös volt, hogy elképesztő... hibaelhárítás program indult. Ablak kinyit, kutyák udvarra kirak, padló feltöröl, Domestossal 2x, forró vízzel 1x felmos, udvarra kimegy, samponnal, slaggal kutyafenék és szőr kimos, vizes buli lezavar, séta a maradékanyag kijuttatása céljából megejt, Bolus tabletta és Canikur Pro paszta bead. Juhú.
Sajnos a hasmenés a további, esti gyógyszerezés után sem múlt el, a ma reggeli sétán teszteltem a státuszt, úgyhogy mentünk is dokihoz. Jenő szerint valószínűleg a tóvíz volt a hibás, vagy valami pocsolya, lényeg, hogy összeittak egy csomó mindent. Nem kaptak injekciót, csak további tablettát és pasztát.. plusz hát diétázniuk kell, mint máskor, ha ilyen van. Asszírka nincs túl jól, mármint neki eléggé hasmenése van még mindig. Az előbb is végtelen nyomorult fejjel állt itt, ki is mentem vele a hátsó útra, csinált is valamit, de amikor bejöttünk, újra kezdte a mászkálást, látszott, hogy a hasa nem tud elnyugodni. Miután sajnos nem tudok egész nap 2 percenként vele foglalkozni, így kiraktam szegényt az udvarra. Gondolom most végtelen depressziós, mert Newton itt maradt bent, ő így egyedül kénytelen az udvarban ücsörögni. Arany manóm, remélem azért gyorsan jobban lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése