Izgalmas hétvége barátokkal és birkákkal

Egyszerűen tökéletes hétvégénk volt :)

Élhető és kellemes idő van pár napja, szóval végre tudtunk programokat szervezni, mert már láttam a kutyák (főleg Newton) fején, hogy azon gondolkoznak folyamatosan, vajon mikor romlott el az életük ennyire... halálra unták magunkat. De most mi a fenét csinálsz 2 skótjuhásszal (vagy bármilyen kutyával) 35 fok felett?? Reggel séta - este séta, napközben haldoklás.

Pénteken eljutottunk agility edzésre (nagyon ügyik voltak a kiskutyák), szombaton pedig Évihez voltunk hivatalosak, Bozi szülinapját ünnepelni. Kicsit érdekesen alakult a délután, mert nemzetközi kerékpárverseny haladt át itt a kisvároson és lezárták előttünk a teret délutánra. Levittük ezért a kocsit délelőtt, hogy el tudjunk indulni rendben, elintéztünk minden bevásárlást, hogy azt meg ne kelljen kézben felcipelni. Összeraktuk a salátákat, amiket ígértünk, lepihentünk, aztán fél 4 után irány Évi!

Kicsit korábban mentünk, mint a többiek, mert nem tudtunk sokáig maradni a vasárnapi korán kelés miatt, illetve én szerettem volna egy rövid hoopers gyakorolást beilleszteni, ami össze is jött. Gábor segített Évinek elkészíteni a húsokat, aki az előző napot persze végigmelózta a party kedvéért.. húst pácolt, takarított, kutyatortát sütött, stb stb.

Gyakorlás után én még jól lelocsoltam a kutyákat, mert elég melegük volt szegényeknek, így viszont felfrissültek és látszott, hogy nagyon jó kedvük lett a sikeres gyakorlás és vízibuli után.

Érkeztek a többiek és elképesztően jó estét töltöttünk együtt. Minden kaja isteni finom volt, ettünk-ittunk, nevettünk, a többiek Dixit-et játszottak, a kutyák buliztak. Összeszokott társaság mindkét oldalon :D

9 körül el kellett sajnos jönnünk, de nem csak mi bontottuk az asztalt, mások is hazaindultak.

Ma pedig terelni mentünk, kicsit messzebb, Ausztriába. Gabi barátját, Gerlinde-t már ismertem korábbról, mert érdeklődtek Newton kölyök iránt, videókat már küldözgettünk, viszont személyesen még nem találkoztunk. Múlt héten viszont rám írt, hogy mennek hozzá többen skótjuhásszal terelni, szóval ha van kedvünk, csatlakozzunk. Megnéztem az időjárást, megbeszéltük Gáborral, hogy a vasárnap akár jó is lehetne nekünk. 9-re voltunk hivatalosak Sollenau mellé, egy lámaranch-ra.

Fél 7-kor indultunk, a határ közelében megálltunk matricát venni, így is időben érkeztünk, 20 perccel 9 előtt.

Azt hittem, hogy az ígértek szerint lesz 4 collie meg Gerlinde saját 2 beardie-je, ehhez képest egy rakás kutya várt minket, mert mint kiderült, Gerlinde kutyapanziót is működtet, meg aztán jöttek még plusz emberek, plusz kutyákkal, a végén legalább 30 kutya kolbászolt fel-alá.

Kezdetben nem éreztük magunkat túl jól, mármint a kutyáink miatt, mert ahogy nézem, ott sem nagyon figyel senki a kutyakommunikációra. Egy hovawart meg egy vörös-fehér ír szetter is elég paraszt volt, nyakig beleálltak főleg Newton-ba, aki csodálatosan kezelte a helyzetet, de azért kurvára elfáradt benne. Egyszer ugrott össze a hova-val, amikor az már konkrétan ráugrott és megpróbálta megizélni. Előtte egyszer már leállítottam a kutyámról, meg a szettert is, de ahogy néztem, azt se nagyon bírták értelmezni, valószínűleg nem tanulták meg, hogy mi az a tiltás/gátlás. Az a gáz, hogy ilyenkor most mit csinálsz? Életedben először mész oda, meghívott vendég vagy, külföldön... idegen kutyát nem baszhatsz csak úgy fejbe mindenki szeme láttára (főleg, hogy külföldön terjed egy igen furcsa irány, hogy egy jól megérdemelt pofon lekeveréséért is félrenéznek, merthogy ők nem bírják az állatkínzást nézni). Ugyan mondtam Gerlinde-nek, amikor először kérdezte, hogy mi a baj, hogy a kutyám egy valamit nem bír, ha a másik a hátára ugrál és nem cukiságból, de komolyan, amúgy fel sem tűnt senkinek, hogy mekkora bunkó az a kutya?? Na mindegy. Azt csináltam, hogy kivittem a kutyáimat a gyakorlópályák melletti térre, kimentettem őket a szituból, illetve egyedül semmi esetre sem hagytam őket a többiekkel. Később persze többször visszamentünk, addigra javult a helyzet, fáradtak a kutyák, meg jött több másik is és lefoglalták a hülyéket azok.

Nagyon érdekes, hogy amúgy nem tiltanak le kutyát kunyerálásról és bevédésről sem, azonkívül az engedelmesség sem volt valami fényes néhány kutyánál. A skótok meg egyszerűen szintén ez a leteszed-ott marad, nem csinál semmit, jó, elmászkál-szaglászik, de amúgy semmi típusúak voltak. Pedig egy (meg a mieink) kivételével amerikai típusú volt az összes. Azt hittem azok még jobbak. Nos, nem. Lehet hogy az ivartalanítás is sokat levesz belőlük, én nem tudom..

Úgy érzem, egyik oldalról annyira domesztikálják, annyira kultúrállattá teszik a kutyákat, hogy egyszerűen nem is hasonlítanak már kutyákra, másik oldalról nem ismerik a kommunikációjukat, illetve nem is tudják kezelni őket. Annyira furcsa és annyira szomorú is. A másik, hogy az udvar kivételével mindenhol pórázon tartották őket. Az összeset. A 4-5 hónaposakat is. Pedig minden más tér is teljesen bekerített és biztonságos volt... Én annyira büszke voltam az enyémekre, de szívből. Póráz nélkül mindenhol (először persze megkérdeztem, hogy elengedhetem-e őket, aztán általánosítottam ezt a dolgot és nem is szólt senki), jöttek első szóra, kihívhatók voltak szituációkból, tüzelő szuka mellől, cukik voltak és extrém jól kommunikáltak. Én tudom, hogy a Tükör módszerre sokan fújnak, de én mindig azt fogom gondolni, hogy világszínvonalú újítást hozott a kutyázásba, amit büszkén vállalhatunk. Megtanít tanítani, megtanítja a kutyakommunikációt, a pórázmentes kapcsolatot, a kutya ösztönvilágát. Nem tökéletes, de messze-messze-messze jobb egy rakás másik külföldi átlag kutyaiskolás világnál, amiről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az biztos csodálatos, mert külföldi. A mai nap ennek újabb bizonyítéka.

A tréningekre sokat vártunk, mert előttünk volt 3 skót, meg Gerlinde 2 kutyája. Így viszont néztem a munkákat, mert sokat lehet tanulni ebből is, a skótokra meg tényleg nagyon kíváncsi voltam. Az első (európai, szuka) semmi. Pórázon sétálgattak vele a birka után, 0 érdeklődés, a végére néha kicsit ugatott vagy esetleg futott picit, de 4 évesen úgy nézett ki a kutya, mintha 12 lett volna (felvettem videóra, de nem rakom ki, mert nem kértem engedélyt rá). Szerintem volt rajta plusz súly is bőven, a mozgása pedig kínlódás. Utána jött az amerikai kan, gyönyörű, hatalmas, fehér faktoros kutya. Halványan volt jobb, mint az első szuka. Sétálgatott a birkák után, meg nézte a gazdáját. Balansz semmi, körbe is csak egy irányba volt hajlandó ügetni (futni nem). Ez a kutya is annyira lomha felépítésű volt, szerintem róla is lejött volna pár kiló.

Utána jött Gerlinde, az ő bearded collie-jai tényleg jók. Elképesztő íveket vesznek, finoman kezelik a birkát, szép munka volt! Michi-t, egy másik lányt is ismertem már virtuálisan, most élőben, az ő amerikai skótja, Aron tényleg nagyon ügyes. Szintén gyönyörű íveken megy, lassú tempóban, nem tolja mint az ökör, de van benne erő is. Nagyon kiegyensúlyozott és szép munkát csináltak. Látszott, hogy rutinból tolják már a feladatokat, kerek pályamunkát mutattak be, nagyon tetszett. 

Aztán mi jöttünk a Nyúllal. Sejtettem, hogy nem mi leszünk a nap sztárja az ő vehemenciájával, az eddig látott stílus után, de gondoltam, akkor tanulunk valamit. Kértem Gerlinde-t hogy segítsen, mondjon mindent. Így is tett.

Mondta, hogy a távolságot növeljem úgy, hogy a kutyát megállítom, amint sétálásnál gyorsabb tempót venne fel. Először mindig fektettem, aztán Gerlinde mondta, hogy állítva is jó lesz. A birkák nekünk nagyon érzékenyek voltak. Nem tudtunk haladni velük. Iszonyat tapadtak rám, meg is előztek, de általában birkaorrok és szarvak fúródtak a combomba, csak hátrálva tudtam haladni, egyszerűen megfordulni sem tudtam, mert akkor Newton még jobban beleerősített volna. Így is állandóan beszorultam és kecmereghettem ki a nyájból. Mint a régi szép időkben :D De neeem, annál azért sokkal jobb volt a helyzet. Azt kell mondjam, ott bent szarul éreztem magam többször, pedig Newton odatette magát és csinálta amit kértem, amennyire csak tudta. Az első körben több, mint fél órát voltunk bent, igyekezett megérteni mindent és csinálta, kitartóan, a 8000. megállítást is. A végére kiégett az agya. A második kör előtt nem sok pihenőt kapott, mert jeleztem, hogy mi mennénk, így Gerlinde nem rakott be másik kutyát közénk. Szóval kb 15 perc után mentünk vissza a pályára. Már amikor felmentünk félig halott volt a kutya agyban, de lenyomtuk. Gábor volt olyan kedves, hogy csinált nekem videókat, ezekből teszek fel. Visszanézve őket boldog vagyok. Akármennyire is úgy éreztem, kb 2 normális métert sem tudtunk megtenni, Newton igenis rengeteget fejlődött. Idegen pálya, idegen, futós-érzékeny birkák, mégis gyönyörűen dolgozott!! Pedig aztán nem könnyítettem meg a dolgát szerintem, elég béna handlinget kapott szegényem.

Milyen tanácsokat kaptunk még?

Gyakoroltuk, hogy körbefutásnál a kutya vegyen nagyobb íveket, kerüljön meg tárgyakat, ha megkerüli, akkor bejöhet a kör közepére hajtani. Alapvetően nagyon szimpatikus Gerlinde tanítása, tényleg felépíti a gyakorlatokat, jól illeszti be a megerősítéseket.

A botot nem tartom mindig jól, néha a bot nélküli kézzel mutatok irányt. Ez félig szándékos, valahogy úgy vagyok vele, hogy kis kézmozdulat (bot nélkül) - kisebb mozgás, nagyobb testjel (bottal) - nagyobb, lendületesebb mozgás. Persze azt nem tudom, Newton is így érti-e :D

Az ívekre hosszú, kitartott mozdulattal kell kiküldenem a kutyát, és ha szépen kimegy, akkor hajthat.

A felvételi ponton meg kell állítanom, hogy az ív gyorsasága után tempót váltson és lelassítson a hajtáshoz.

Ahogy elkezd ugatni, állítsam meg, mert akkor nem dolgozik, hanem szórakozik. Az ugatást mindig közelről tolja, ha távolabb halad a nyájtól, nem ugat. Ez tök érdekes, így még nem gondoltam rá. Szerintem is akkor nem ugat, amikor dolgozik, illetve akkor, amikor teljesen jól érti, mi a feladat. A távolsággal való összefüggés eddig nem tűnt fel.

A végére került egy máltais feladat, szerintem ez szépen sikerült! Itt-ott felemeltem a hangom egy-egy megállítás vagy irány kitartása érdekében, de sikerült, egymás után 2x! Szeretem a feladatokat!

Annyira sok élményt, gondolatot hagyott a fejemben a tréning, kicsit el voltam kenődve megint, hogy a kutyám mennyire próbálkozik és én mennyire nem tudok segíteni neki, meg micsoda tehetséget lehetett volna építeni ebből a kutyából, ha én többet tudok az egészről és már jól alapozok, hogy el kellett telnie pár órának és egy kis pihenőnek, hogy értékeljem a mai napot :) De most már értékelem és nagyon-nagyon örülök, hogy idegenpályáztunk egyet, úgy fogom fel, mint egy szemináriumot.

Jöjjenek még a videók, aztán be is fejezem, megyek megetetni a vadakat.