Az összes szükséges előkészületet elmagyarázta, mi pedig rendes tanítványként igényeltünk teljesítményfüzetet, szövetségi tagkártyát, nyomtattunk hivatalos marmagasságméréses lapokat. És csendben elkezdtünk izgulni (értsd: pánikolni). Én abszolút nem éreztem magam felkészültnek erre az egészre..
Ági a versenyt megelőző hétvégén, szombaton egy teljes délelőttöt ránk szánt, sőt, Kriszti is eljött, Ági őt kérte meg, hogy támogasson minket (lelkileg, pszichikailag, mentálisan, szükség esetén élesszen újra, stb) a versenyen, mert ő épp műtét előtt állt, tudta, hogy a verseny napján nem tud majd velünk lenni a pályán :( Plusz elmondta a legfontosabb szabályokat, kérdezhettünk, illetve próbákat is futottunk. Ez nagyon hasznos volt, nekem általában biztonságot jelent, ha tudom, mitmerrehányat.
A következő hetet változó lelkiállapotban töltöttem. Néha izgultam, néha a versennyel álmodtam, néha bebeszéltem magamnak, hogy végülis nincs miért aggódni.
Mindegyikünk máshogy készült erre az egészre. Én megnéztem néhány kezdő pályás videót blogokon, youtube-on. Megnéztem a tavalyi eredményeket, időket. Utóbbi egészen megnyugtatóan hatott rám, tekintettel arra, hogy Nyunyuval mi 35-45 sec-okat futottunk, a versenyeken a legjobbak meg 23 körül. Szóval visszatért lelki nyugalmam, meg a zen, hogy OK, esélytelenek vagyunk, nincs miért stresszelni. A skótjuhász, az nem border collie... én meg nem vagyok sprinter. Dóri mondta is, hogy ő meg a versenytársaknak nézett utána és lesz jópár border. Hát, ez meg végleg balzsamként hatott.
Már csak azért aggódtam, hogy a kedvencem, a pillanatnyi áramszünet ne következzen be az agyamba. Ez szuper: amikor a pillanat tört része alatt felejtem el tökéletesen, hogy mi következik és merre tovább.. edzésen nem szokott ilyen lenni, mert ott először részletekben futjuk a pályát, csak a végén kapcsoljuk össze egésszé és addigra általában sikerül memorizálni. Szóval a pályabejárás: hogyan csináljam, hogy minél nagyobb eséllyel megjegyezzem az útvonalat??? Gondoltam, uccsó esély, elkapom Cintit, aki régen versenyzett díjugratásban. Végülis ott is van pályabejárás, meg akadályok... egész jó kis beszélgetés kerekedett, nagyon élveztem, ahogy végigvettük a hasonlóságokat, különbségeket, a lelki és mentális hozzáállást, az érzéseinket :)
Megegyeztünk a lányokkal, hogy jó korán kimegyünk a helyszínre, ez nagyon jól is jött: még senki nem volt, a kutyák szétnézhettek, mi is kiderítettük, hol a mosdó (legfontosabb!), hol a regisztráció, a mérés. A méréssel kezdtük, illetve regisztráltunk. Aztán rohantunk, hogy megnézzük a pályaépítést, ami nagyon-nagyon hasznos dolog, így nem a bejárás alkalmával találkozik az ember a sorrenddel, útvonallal.
Kifejezetten boldog voltam, hogy a kezdők indították a napot, mert nem volt még olyan meleg, gyorsan "túlestünk" a tűzkeresztségen, nem kellett egész nap izgulni és még kevés volt a versenyző, meg a néző!! Előbbi Newton, utóbbi az én szempontomból volt fontos :)
A pályabejárásra Kriszti kísért el minket, ahol bizonytalanok voltunk, ott kérdeztünk, segített, tanácsokat adott, amit ezúton is köszönünk!! Hála az égnek nem volt túl nehéz a vonalvezetés, néhány olaszt és körbefordítást igényelt, bíztam benne, hogy meg tudom jegyezni (amúgy még ma is le tudom rajzolni :)).
Tavaly, még csak nézőként látogattunk ki ugyanerre versenyre, annyit tudtunk, hogy a futamok indítását követően fénysebességgel megy az egész, innét kezdve már nem lehet túl messze menni a pályától. Newton-t közben Gábor "kezelte", azt kértem tőle, hogy ne tegye el pihenni, hadd nézze a versenyt, így gyorsan belövi majd, miről is szól a szitu. Aztán persze a maxik indításakor átvettem. Évi előbb ment, mi 8. maxiként indultunk, utánunk kettővel Dóri és Inga.
Csináltam pár fókuszgyakorlatot, aztán felmentünk a pályára. Nyunyu teljesen jól viselte a nyakörv levételt, szépen leült irányba, amit még kicsit neccesnek gondoltam, mert gyakorláskor én mindig jutival teszem irányba és ültetem, itt pedig jutit nyilván nem lehet felhozni a pályára. Gyönyörűen helybenmaradt (ezzel nem szokott gondunk lenni, de a stresszes helyzet mindig más :)). Igyekeztem nagyon figyelni a kutyára, hogy ne veszítsem el. Hibátlant futottunk, éppen szintidőn belül. Érdekes volt, a pálya közepén éreztem, hogy felmegy bennem az adrenalin, amit Newton nagyon szépen érzékelt és ő is belehúzott. Azt hiszem, a videón ez nem feltétlenül látszik, de belülről mindig más egy kicsit. Az utolsó akadálynál a kúszóból picit tört útvonalon kellett megugrani az utolsó akadályt, itt Newton majdnem kikerülte jobbról, valószínűleg én sem jeleztem neki szépen, egyértelműen. Viszont amikor mondtam, gyönyörűen korrigált, mondhatjuk, az utolsó pillanatban. Elképesztő ez a kutty ❤️
Nagyon jó volt így lejönni a pályáról.. jutalmul egy kis doboz párizsit kapott :) Ezután viszont Newton-t eltettük, ráfért a pihenés. Asszírka boxát vetettük be, Newton is szokott utazni benne, ha a kicsi nincs ott, nem volt számára idegen, bár így nem szoktam boxban aszalni. Mindegy, bement szépen, utána meg kénytelen volt kibékülni a helyzettel.
Ismét rohantunk pályaépítést nézni, aztán megint pisilni - legalábbis én :D Newton-t csak a maxik indításakor vettem ki, hogy kicsit melegedjen, aztán jöhetett a második kör. Annyira furcsa, hogy mennyire el lehet fáradni mentálisan a második körre.. remélem majd az ezirányú képességem is javul. Bejártunk, Krisztitől kérdeztünk. Egy necces rész volt a pályán, a végén, ahol ismét körbefordítást kellett csinálnunk a nagyméretű kutyáinkkal, de elég szűk volt a hely és sűrűk az akadályok. Az indításunk nem volt zökkenőmentes, Newton nagyon meg akart nézni egy kutyát, aki utánunk jött, a beültetéskor is hátratekintgetett. Bíztam benne, hogy nem lép meg, reméltem, hogy ennyire kitart a munkához kötött, tanult "fegyelme". Kisétáltam, megvártam hogy figyeljen és indultunk. Végül ez a pálya is hibátlanra sikerült, itt valóban volt megint egy kis bizonytalankodás, de Newton - mint mindig - a fantasztikus figyelmével és megbízhatóságával áthidalta a dolgot :)
A futamok után már csak az öröm és felszabadultság maradt :) Végre odamehettünk Ágiékhoz! Ági és Kriszti is megdícsért minket, nagyon jól esett :) Ági sátrat is hoztak, meg talán Zsuzsiék is, minden Bétás itt gyülekezett, becsövezett az árnyékba. Annyira tetszett a bandázós hangulat! Más ismerősökkel is találkoztunk, eljött Szandi is (volt Ebulos Szandi), ő most a saját maga által készített játékokat árulja (PeakCreative). Rendeltem Nyunyunak játékot, naná!
Az egyetlen szívfájdalmam az volt, hogy Newton-t nem engedhettem el onnét kezdve, hogy elkezdtek gyűlni a népek. Amikor kicsit szabadabb volt, akkor is hosszúpórázt tettem rá. Nem akartam kockáztatni. Itt azért mégiscsak versenykutyák vannak, a gazdik, kutyák is feszültebbek a versenyszituáció miatt. Ő meg nem állja meg, hogy oda ne menjen (kivéve morgó vagy egyértelműen ellenséges fajtársaihoz ugye). Ez tényleg fájt, mert Newton iskolázott, fél életét szabadon levő kutyák között töltő/dolgozó kutya, teljesen jól szocializált, jó kommunikációval - de ezt a figyelem-ráfeszülést a kutyákra nem bírjuk levetkőzni. Mindegy. Irigyelek mindenkit, akinek a kutyája totál közömbös tud lenni a többiekre. Talán majd az évek előrehaladtával. Ebben bízom :) Na vissza a versenyhez.
Ági előzetesen megsúgta, hogy érdemes készenlétben maradnunk, mert mindhárman (Évi, Dóri és én) dobogós helyezést értünk el! Teljesen meglepődtem. Még vissza is kérdeztem, hogy "én is??" A pályabejáráskor is kis csövesnek éreztem magam a többiek mellett, meg hát a borderek-mali stb..
Végül az eredményünk az első futamban 3., a másodikban 4. hely lett!! Annyira örültem!!! Olyan boldog voltam.. hiszen mégiscsak első verseny, meg mégiscsak skót juhász.. nekem ilyenkor mindig a szemem előtt lebeg az is, hogy egy ilyen eredmény a fajta számára is büszkeség, akármilyen kezdő osztályban is született. Ezen kívül nekem nagy szükségem volt arra, hogy az első alkalomról jó élményem maradjon. Azért izgultam legfőképpen, hogy csak ne zárjanak ki... meg azért, hogy ne hozzak szégyent Ágira. Az rosszul esett volna.
Nyereményként Platinum próbacsomagokat és egy fém etetőtálkát nyertünk, de legtöbbet persze az érem, a bírói és Ági, Kriszti gratulációja jelentette. Én nagyon büszke vagyok a kiskutyámra, akit azóta csak Bajnok Nyúlnak ❤️ hívok!
A képek még nem kerültek fel a facebook-ra, Peti mondta, hogy első körben 800-ra szűkített őket... de ha lesznek, teszek fel utólag! Egyenlőre a saját fotók vannak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése