Ismét Sopronban

Szinte 100%-ra mertem volna fogadni arra, hogy Newton-nal visszamegyünk még Sopronba, középfokot ismételni...

Tavaly decemberben nem tudtunk levizsgázni (el sem tudtunk menni megpróbálni), mert épp a költözés közepén voltunk, azon a hétvégén kellett átadnunk a lakást.

Ugyanakkor szeretnék levizsgázni vele, szeretném gyakorolni a vizsgaszituációt, plusz szeretnék egy Ü/2-es vizsgát, ha ez sikerül, az motiválni fog a magasabb szintek felé. Bíróként mindig megállapítottam, hogy ez az ágazat a kedvencem és én is ebben szeretnék majd fejlődni.

Közben viszont annyi minden volt: tanfolyamoztunk, mantrailing, treibball, agility, terelés.. alapszinten kipróbáltunk mindenfélét, hogy tudjunk választani. Jelenleg az agility és a terelés a kedvenc, de a legnagyobb problémám ezekkel, hogy nem elég rendszeresek.. és nem miattunk, hanem az edzők miatt. Ők maguk is versenyeznek, vagy továbbképződnek, vagy sok a tanulójuk, stb stb. A győri kutyasuli sajnos visszaköltözik Pestre (vagyis itt és ezt abbahagyják és más kutyás irányba mozdulnak el), így már most építik le a foglalkozásokat, aztán 1-2 hónapon belül teljesen suli nélkül maradunk... Nekem viszont nagy szükségem van valamiféle rendszerességre a kutyázás terén. Szerintem sportolni is így érdemes, illetve így lehet csak fejlődni.

Ezért egyértelmű volt: vissza Sopronba!

Amikor elgondolkoztam a várható "Miért jöttetek középfokra?"-kérdésen, sokkal fontosabb dolgok is eszembe jutottak.

Szóval miért is?

Az életünkben sok változás történt az elmúlt hónapokban, ami közvetve vagy közvetlenül is, de befolyásolta a kutyázást, a kapcsolatunkat Newton-nal.

• Költözés: ez leginkább a kutyasétáltatás terültét érinti. Van pár nagyobb zöldfelület illetve kevésbé forgalmas rész a környéken, többet tudok elengedve sétáltatni. Reggel néha hosszabb séta (1 óra) is belefér, mert a munkahelyemhez is közelebb vagyok.

• Új kiskutya: ezt ugye nem is kell újra elmondani. Newton eléggé megszenvedte, hogy most már nem csak ő áll a középpontban. És enyhén szólva sem rajongott a kicsiért. 3 hónap kellett, hogy igazán összeszokjanak.

• Munkahely: nálam munkahelyi változások is történtek, ami kicsit enyhített a (főleg tavaly év végi) elég brutális stressz-helyzeten és az én sokszori feszültségemen.

• Maga Newton: a fiatal-kamasz kutya fiatal felnőtté vált. Még egyáltalán nincsen készen, de változott. Kicsit komolyodott, az ösztönei pedig kezdenek kiteljesedni, ezért viszont labilis is. Felerősödött a védő-, zsákmányösztöne, a hormonjai pedig továbbra is hullámzóak :)

Tehát szombaton újra ott álltunk a pályán, kicsit izgulva, de nagy örömmel - nagyon szerettünk ide járni.

A csoportunk nagyobb, mint múltkor, de nagyon jó fej emberek és kutyák vannak benne.

Igyekszem most is leírni a felismeréseimet, amik a hétvégén, vagy ahhoz kapcsolódóan előjöttek.

Newton ezekben a kutyasulis szituációkban kifogástalan. Mivel kis korától kezdve folyamatosan sulizik, ez nagyon jól megy neki. Szívesen dolgozik és általában hívnom sem kell, amikor behívás van már rohan és keres. Eni szerint most sokkal együttműködőbb, figyelmesebb, mint tavaly és jobban koncentrál. Hiszek neki - nem csak azért mert nagyon örülök, ha így van - hanem azért is, mert kívülről minden másként (és sokszor sokkal jobban/egyértelműbben) látszik. Én belülről nem éreztem ezt, de azt is tudom, hogy az eltelt hónapokban sok közös élményünk van Nyunyuval, új dolgokat próbáltunk ki együtt és ez biztosan hatással van a kapcsolatunkra.

Newton-t nagyon frusztrálja a sikertelenség, ha valamit nem ért vagy nem sikerül neki, teljesen szétesik, sőt, behisztizik és bunkó lesz - nem tudom másként kifejezni :)

Fejlődnöm kell tanításban - tudok tanítani, de nem vagyok elég következetes. Sokkal pontosabb és tudatosabb munkát kell végeznem, ha pontos munkát szeretnék a kutyától. Néha picit az időzítés is elcsúszik. A formálás szuper, mindig el is jutok a célig, de egy adott feladat pontosítása, szépítése lehetne sokkal jobb.

Megkérdeztem, hogy ha a kutya a gyakorlást a jackpot (vagy bármilyen lezárás) után sem akarja befejezni, akkor mi a helyzet. Eni szerint vagy lehet hosszabb a gyakorlás, ha bírja aggyal, vagy egyszerűen ne pörögjem ezt túl. Dícsérjem meg, aztán váltsak kicsit statikusra és engedjem el a kutyát.

A kommunikáció még mindig érzelmekből megy.. sokkal higgadtabban és tudatosabban kellene alkalmaznom. Illetve a tűz/víz-ben a tűz még mindig gyenge és eleve nem hiszem el, hogy hatni fog - mondjuk ennek a többszöri sikertelen próbálkozás az oka, de hát akkor is túl kell lépnem rajta...

Az első hétvégén azt hiszem ennyi :)

Na akkor: álljunk neki tanulni...