Azért érdekel a kérdés ennyire, mert néha az az érzésem, hogy minél többet tudok, tapasztalok a kutyázásból, annál bizonytalanabb vagyok..
- Vajon milyen az ideális séta, ami gazda és kutya igényét egyaránt kielégíti?
- Mennyire kell kontrollálnunk a kutyát? Milyen helyzetekbe engedjük be "szabadon"? Honnan tudjuk, hogy jól fog dönteni?
- Hogyan és milyen gyakran engedjük, hogy "kieressze" a gőzt és főleg hol? Egy-egy feszült szituáció/erősen korlátozott lehetőségekkel terhes séta után azonnal tegyük meg, vagy lehet időben "késleltetni" a dolgot?
- Be lehet-e tartani azt a rengeteg korlátozást, ami a városi kutyatartást minden pillanatban befolyásolja?
- Elérhető-e a tökéletes megbízhatóság egy kutyánál? - stb stb.
Különben is annyira komplex téma ez, hogy próbálom korlátozni magamat és a gondolataimat, hogy ne szálljanak el nagyon.
Na lássuk.
A Tükör-módszer ideális képe, célkitűzése, hogy a kutyáddal bárhol zsebre dugott kézzel tudj sétálni (pl a pécsi Ebtanoda logója is ezt a kapcsolatot jeleníti meg).
 |
| Forrás: Ebtanoda |
Ezen állapot eléréséhez aztán tényleg elképesztő kapcsolat, kontroll és tudatosság kell, szerintem ez nem kérdés. Vajon felépíthető ez?
Nézzük, milyen típusú kutyasétáltatókkal találkozom/tudok róluk?
1.
Akik nem sétáltatnak (kakukktojás!): általában a kerti kutyákra áll még mindig a tézis - ott a kert, fusson ha akar (de minek? - nem hülye hogy ok nélkül rohangáljon fel-alá..).
2.
Alapeset (és a leggyakoribb, városi típus): flexi (vagy egyéb póráz), állandóan. A kutya soha nincs elengedve. Rengeteg ilyet látni, ők a döntő többség. A kutyáknak nincs lehetősége levezetni sem a mozgás, sem az egyéb energiájukat. Nem kommunikálhatnak / nem tudnak kommunikálni a fajtársaikkal, általában hörögnek a 5. / 1,5. méter végén. Nem csak kistestű kutyáknál jellemző.
Rengeteget gondolkozom, hogy vajon miért van kutyája ezeknek az embereknek? Mármint, tényleg: miért tartanak kutyát? Öröm számukra naponta 3szor x percre lemenni és mindent elkerülni, esetenként pórázon rángatni a kutyát, vagy végigvonszoltatni magukat az utcán? Akarnak egyáltalán valamit a kutyájuktól? Vagy gondolnak a kutya igényeire? Vagy csak ennyire féltik a kutyájukat? Vagy önmagukat?
Valószínűleg a kutya társasága számukra a fontos, gondolok itt akár az idősekre, akár a saját hiányos önbizalmukat harci kutyával megtámogatókra. El tudom képzelni, hogy egy kis mozgásigényű, kistestű kutya talán még el is van ezzel a helyzettel, hiszen nem is ismer mást. A gazdája pedig nincs egyedül. A lakásban amúgy sincs semmi gondjuk, kint pedig hát minden helyzetre ott a póráz - nincs probléma, nincs megoldandó helyzet. A kutya nem igényel semmiféle nevelést, erőfeszítést a gazda részéről. A dolog kényelmes, az ember meg szereti a kényelmet. És hozzá is szokott. Valószínűleg meg vannak győződve arról is, hogy a kutyának ez jó, hiszen ők sétáltatják. A másik leggyakoribb ok talán az, hogy a kutya nem behívható - félnek, hogy ha elengedik, kirohan a világból és soha többet nem jön vissza. (Valaki egyszer azt mondta - mondjuk ő is flexis volt, beagle-lel - hogy számára a kutyasétáltatás meditáció... ööö... hát nekem biztosan nem. Maximum a kihalt szántóföld közepén.)
Győrben kifejezetten terjed a "minden kutya legyen pórázon"-nyomás, maguktól a kutyásoktól is! Sőt, van iskola aki ezt hirdeti, hogy a kutyát soha nem lehet teljesen megbízhatóvá nevelni - mondjuk ők a szöges nyakörvet tekintik univerzális megoldásnak. És mennyire közkedveltek! Manapság a legjobb megoldás a gyors megoldás (és nem a jó..). Sokan még büszkék is arra, hogy ők pórázon viszik a kutyájukat és ugyan ne is menjen oda hozzájuk másik, vagy ha odament, akkor az ő baja, ő betartotta a szabályozást. A másik meg vigye szépen varratni a kutyáját. Erről csak annyit, hogy persze, a szabadon levő kutyák ne rohangáljanak oda ismeretlen kutyákhoz! De az, hogy egy kutya komolyan megtámad, megsebesít és esetenként megöl egy másikat, szerintem elfogadhatatlan és erre nincs "de-pórázon-volt-és-a-másik-jött-oda"-érvelés.
3.
Vannak, akik időnként elengedik a kutyát, többnyire a zárt futtatókban, vagy nagyobb zöldterületen. Az, hogy a kutya mennyire behívható, vagy mennyire jól tud kommunikálni, mennyire szocializált, az már más kérdés. Itt még mindig magasan vezet a "kan vagy szuka?"-kérdés. Legutóbb Newton-nal rendeztünk egy futtatós délutánt, két futtatóban is voltunk, a második újonnan épült és vannak benne akadályok, ezért is mentünk el megnézni. A mérleg: egy játékból sorozatosan agresszívvé váló és Newton-t leszorító-tépő labrador szuka, akinek a gazdája fel sem fogta, hogy ez probléma, illetve egy másik keverék kan, akit nem mertek elengedni, mert pórázon is hörgött a kutyámra, majd pár másodperces elengedés után a gazdája nem vállalta a rizikót, újra megkötötte. Nyílt terepen általában az elengedett kutyákat is megkötik, ha valaki (idegen) közeledik (ez alapból OK, csak aztán ne pórázon hozzák oda "ismerkedni").
4.
Elenyésző azok száma, akik kutyát elengedve sétáltatnak. Még itt is, egy részük csak ismerősökkel sétáltat, illetve jellemzően kietlen, szántóföldi utakon szoktak kutyákat szabadon vinni.
Aztán: milyen tényezők befolyásolják még, hogy ki/hol/hogyan/mikor/meddig sétáltat?
Évszak, időjárás és környezet
Tavasszal hirtelen megsokszorozódik a kutyasétáltatók száma. Télen úgy tűnik szinte senki nem vállalja a kényelmetlen hidegen - tisztelet a kivételnek. Nemegyszer hallottam, hogy sokan tényleg nem viszik le a kutyát a lakásból egész télen - kutyapelenkát használnak.. tejóég.. aztán tavasszal mindők leszabadulnak az utcákra és jönnek a "jajidejön"-visítások, kutyafelkapkodások, stb.
Ha a napi levitelek számát nézem, az átlag szerintem a napi három. Nem annyira tudom felmérni, hogy ki milyen hosszú sétákat vállal be általában, de a napi több óra nem jellemző (kivéve nálunk bakker). Az az igazság, ha az embernek aktívabb fajtájú lakáskutyája van és ténylegesen le akarja fárasztani, akkor valóban rámegy az egész délutánja... Ha kutyás vagy, a szabadidőd előre definiált.. nem hiába a mondás, a kutyázás egy életforma! Főleg a hétköznapokban.. nálunk pl tegnap délután a fiúk kivételesen csak 20 percet voltak lent a meleg miatt - na, azt a "nemtudokmitkezdenimagammal"-szenvedést, szó szerint kelletlenek voltak mint a gyerekek, nyúzták egymást, látszott hogy nincs ötletük, mit is csináljanak.
Időjárás: ha pocsék az idő, vagy vizes a fű / sár van, rengetegen csak leugranak pisiltetni. Ez részben érthető, hiszen én is utálok pl a hideg, zuhogó esőben sétálni, de mondjuk a kutyák legjobban a hideg/hűvös időt szeretik, ekkor van a legtöbb energiájuk. Mi mindig megyünk, nincs mese, Newton különben megzöldülne - és általában úgy nézünk ki, mint a varacskos disznó... Mindig irigyeltem, aki totál csinosan sétáltat kutyát, de tényleg. Nekem sohasem fog menni. Sok kutyát nem engednek bele a pocsolyába sem.. Néhányan meg a kiállítási kondíció miatt nem sétáltatnak/nem engedik a kutyát sehová, mert összegubancolódik a szőre. A ringben töltött 15 perc / hó miatt biztosan megéri a lelki szegény kutya.. azonkívül ez nem lehet igazi akadály, több ismerősömnek is van a munkában és a kiállításokon is sikeres, hosszúszőrű kutyája...
További tényezők még:
A szabályzatok
Kutyát póráz nélkül sétáltatni csak elenyésző helyen lehet. Ez azért "csodálatos", mert így a jog is a kutyákat örökké pórázon tartó gazdákat támogatja. Persze értem én, hogy a "mindenki-mindenhol-szabadon"-elv sem lenne túl kifizetődő, bár lehet hogy sokkal jobban szocializáltak lennének a kutyák és sokkal tudatosabbak a gazdák...
A kutyás etikett
Ezeket már a tudatos kutyázók építik fel, saját maguknak. Lényege, hogy legyünk tekintettel a környezetünkre, a másik kutyásra, a nem-kutyásokra, gyerekesekre, nagymamára, biciklisre, stb, stb.
Mindez nagyon alapos szocializációt, ingerszoktatást, tudatos nevelést és sok-sok kontrollt igényel. És mennyi energiát!!!
A városi kutyáknak amúgy is egyre nagyobb elvárásoknak kell megfelelniük... az emberek már csúnyán néznek akkor is, ha egy kutya kicsit megszagolja őket, ahogy elhalad mellettük.. gondoljunk bele, hogy egy olyan fajtól, akinek az orra a legfontosabb érzékszerve, ez mennyi önkontrollt kíván..
Én mindig csodálattal adózom a kutyáknak. A városban mindennek álljon ellent - ne akarjon ismerkedni emberekkel, fajtársakkal ha nem akarjuk - aztán játsszon idegen kutyákkal és hagyja magát megsimogatni mindenkinek ha akarjuk; az erdőben ne üldözze a vadat - de ha terelni akarunk vele, akkor legyen ösztöne.. és mennyi ilyen példa van. És ő mit kap ezért cserébe... ? Elgondolkoztunk ezen valaha?
Ön- és a saját kutya, a kutyakommunikáció ismerete
Abban, hogy ki hogyan sétáltat kutyát, tudatosabb szinten mindenképpen nagy szerepet játszik a fentiek ismerete. Ismernem kell a saját határaimat, tisztában kell lennem a képességeimmel - vagy azok hiányával, az adott napi energiámmal, hangulatommal.
Fel kell tudnom mérni ugyanezeket a kutyámban is. A személyiségét, ösztöneit, határait, megbízhatóságát, adott napi energiáját, hangulatát.
Én például nagyon irigylem Katát (Nyúl tenyésztőjét), aki 4-5 kutyájával kimegy a játszótérre, ott leül egy padra és olvas. Én ezt Newton mellett valószínűleg soha nem fogom tudni megtenni (max 15 éves korában, amikor már alig fog totyogni). Rá azért nagyon oda kell figyelni - nagyon gyors tud lenni...
Hogy vagyok én Newton-nal?
Newton teljesen változó - vannak teljesen cukorbogyó napjai és vannak teljes ösztönenergiás agyeldobósok is. Sőt, néha egy napon belül is változik mindez. Ezért nem gondolom, hogy 100%-osan megbízható lesz (legalábbis mellettem). Eddigi legjobb meglátásom, hogy nekem kell felmérnem a körülményeket minden pillanatban - és eszerint dönteni: mikor és hol menjen teljesen szabadon, mikor kell kontroll, mikor muszáj a póráz. Igyekszem jól dönteni.
A megbízhatóságról az a (személyes!!) véleményem, hogy általában nem mernék fogadni a 100%-ra. A kutyák nem robotok, ahogyan mi sem vagyunk azok - és még a robotok is elromlanak időnként. Bármikor előfordulhat olyan váratlan szituáció (pl. baleset), amiben az ösztönös reakciók érvényesülnek a tanultak felett. De a mi fejünkre is ráeshet egy tégla bármelyik pillanatban. Vagy nyerhetünk a lottón holnap. ÉS: a 100% igenis megközelíthető - láttam rá sok-sok példát. Szerintem nem megfelelő válasz az állandó pórázozásra a "nincs teljes megbízhatóság"-érvelés. És ugyanígy nem lehet állandóan, mindenhol szabadon vinni a kutyámat, akármennyire is ügyesek vagyunk. Vannak szituációk, amik igénylik a pórázt, pont a kutya biztonsága miatt.
Newton-t amennyit tudom, szabadon viszem. Ez mindig is így volt. Igyekszem dolgozni a felismert problémákon, megoldást keresni, tanulni, próbálkozni. Mostanában pl. visszaraktam rá a hosszúpórázt, amit húz a földön, mert egyre több macska van itt most, párzási időszak.. Newton annyira maximumra pörgeti magát a macskákra, hogy már a hangjukra is képes teljesen bekattanni. Mondjuk néha az idegen kutyákra is áll ugyanez. Ilyenkor se lát-se hall.
Az energiája rengeteg. Nem agyonpörgős, de azért vinni kell rendesen, hogy fáradjon. Nagyon fiatal is még, de szerintem megmarad ilyen aktívnak később is. Szeretem benne, hogy otthon viszont elfekszik, nyugodtan elvan. A munkában hamarabb elfárad, de ezt meg a hétköznapokon nehéz biztosítani, ilyenkor inkább séta van. Ha gyakorlós/kontrollos szituáció várható, mindig "előfárasztom". Pl rövidpórázos-gyakorlós városi séta előtt mindig van szabadon rohanós kb 1 óra.
Hol sétálunk? Próbálom hordani mindenhová: szántóföldre - szabadon rohanni; kutyafuttatóra - szocializálódni és idegen kutyákkal ismerkedni; napközibe - óriásikat bulizni; városba, cukrászdába - gyakorolni (meg mert imádom a sütit); sulira - tanulni és sportolni; párszor terelni - ösztönt kiélni.
Igyekszem tehát mindent megadni neki. Így is bizonytalan vagyok, amikor aztán teljesen gyökérül viselkedik egy-egy napon, mondjuk ugatva-őrjöngve-négy lábon pattogva elrohan a szántóföldön a faluból jövő kutyaugatást hallva, vagy egy vad után, vagy a hirtelen feltűnt futó után, pedig a futó már elment mellettünk és addig nem érdekelte... azonkívül rengeteget gyakoroltam vele a futó/biciklis semlegesítést. És gyönyörűen csinálja - az esetek 98%-ában. A maradék 2-ben meg nem tudom épp mit gondol. Ilyenkor katt és rohan. Nem akar ő semmit, leszedni az embereket vagy ilyesmi, csak megy utánuk mint a szélvész... és honnan a fenéből tudjam, hogy melyik lesz az a 2%???? Ezeket még próbálom megfejteni...
Egyik kollégámtól (sosem volt saját kutyája!) már többször megkaptam, hogy lakásban tartom a kutyát és az milyen kínzás (bezzeg a kerti kutyák!), plusz miért viszem amikor pl. beülünk valahova mindannyian kollégák - hiszen ott zaj van és tömeg és kicsi helyen kell a kutyának lennie az asztal mellett... és tényleg mindegy neki, hogy elmondom: igyekszem mindent megadni a kutyámnak, Anyánál a kertes házban is az előszobába vonulnak be napközben (maguktól!!), nem csak sörözni hordom és a város általában hangos és zajos... furcsa, de az emberek tényleg ragaszkodnak a saját maguk - és a társadalom által - kreált sztereotípiákhoz és akkor sem mondanak le róluk, ha az ellenkezőjét látják. Általában észre sem veszik a különbséget egy figyelmes, a gazdájával jól kommunikáló, boldog, együttműködő és a pórázon rángatott kutya között...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése