A collie és a fészbúk

Newton-nak van facebook-profilja. Lehetséges, hogy néhány olvasó tud is erről, mert pont azon találta meg a blogot..

Mindenkinek azonnal el szoktam mondani, hogy nem, nem vagyok teljesen őrült, hogy a kutyámnak csinálok oldalt.. az egész a kutyasuli miatt született. Néhány tanfolyamon/iskolán ugyanis már csak a facebook-on keresztül osztanak meg kapcsolódó anyagokat, információkat. Miután én magam a világért sem szeretnék  saját profilt, így azt ajánlották, akkor csináljak a kutyámnak.. és lőn. 

Időközben egészen megszerettem, mert egy helyes kis emlékkönyvnek tekintem az idővonalat és a legkedvesebb képeket mindig feltöltöm. Nagyon szeretem őket visszanézni, esküszöm többet nézegetem a saját oldalunkat, mint a többiekét együttvéve :D

Az információáramlás tényleg hasznos, valóban ide kerülnek fel leggyorsabban események, hírek. Plusz, amit nagyon értékelek, az a Messenger. Ugyan elég fárasztó minden legépelni, amit el lehetne mondani telefonba harmadannyi idő alatt, de így viszont csoportokat lehet csinálni és közösen egyeztetni a séták, programok időpontját.

A dolog másik oldala viszont elég érdekes. Benne vagyunk persze skótjuhászos csoportokban, illetve azért az ismerősök egy része is skótos. Sok fotót fel szoktak tölteni - és nálam itt következik el a szomorúság ideje.

A skót juhászkutya gyönyörű. Ez kétségtelen és lenyűgöző. De hogy ez legyen az egyetlen értéke... más sincs fent, mint töménytelen kiállítási meg beállított meg kiskutyakép, ami alá aztán jönnek a (főként tenyésztőktől a többi tenyésztőnek, a hobbisok aztán ne is várják) gratulálokjajdeszépdegyönyörűezakutyaazálmom-kommentek és szívecske-halmok. Olyanoktól, akik aztán egymás háta mögött jól lehúzzák egymást..


Értem én, hogy a tenyésztőnek hirdetnie kell magát - minden lehetséges felületen. De a baj ott kezdődik, hogy sokaknak a kutyája tényleg ennyi. Agyon lehet kozmetikázni, be lehet vinni a ringbe, körbe lehet húzni felakasztott fejjel és lehet hirdetni a győzelmet. A kutyát persze szeretik, a legjobb kaját kapja, fésülik, dédelgetik - de az élete egyetlen célja a kiállítás és a győzelem, meg a tenyésztés. A többire "nincs idejük". Ööö egy kiállítási fürdetés és szőrgondozás kb. 4-5 óra.. a kiállítás pedig kb egy teljes nap - vagy hétvége...

Ha pedig a fenti "vádak" nem igazak (bár személyes tapasztalaton alapulnak), akkor hol vannak a tenyésztői bulifotók, kérdem én....

Hol vannak a szabadon rohanós, kirándulós, koszoskutyás, úsztatós, kutyasulis, agilitypályás-obediences-klikkerezős-terelős-tudomisén boldogságos fotók??

Én speciel pont a tenyésztőktől várnám, hogy a kennelük hírnevét ne csak kiállítási címekben, hanem boldog, kiegyensúlyozott kutyákban mérjék... és példát mutassanak a jövendőbeli gazdiknak, hogy nem, egy kutyának nem elég a jó táp, az udvar és a dédelgetés...

Megnyugtatok mindenkit, vannak azért ilyenek. Nem sokan, de vannak (nem írom ide a nevüket, mert nem kérdeztem meg, hogy ideírhatom-e, pedig örömmel tenném). És rendkívüli módon tisztelem őket ezért. Ők tényleg mindent megtesznek a kutyájuk egészséges és boldog életéért. Nem a saját dicsőségükért, hanem önmagukért szeretik a kutyájukat.. és nem a saját, hanem a kutya igényeit helyezik előtérbe. Nem csak szavakkal, like-okkal, szívecskékkel, fotókkal, hanem tettekkel, rengeteg ráfordított energiával.

 Én most nekik küldök itt szívecskéket - köszönöm, hogy vagytok:

❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️