Ha vadászik a kutyád...

Azonnal leszögezem, magánvélemény következik, magántapasztalatok alapján. Azért írom meg mégis ezt a bejegyzést, mert a kutyatulajdonosok nem szokták nagyon hangoztatni, ha ezzel a problémával küzdenek, viszont segítséget, normális összefoglalót nem kapnak, a fórumokon pedig csak személyeskedés, gyűlölködés és okoskodás zajlik a témában, valódi megoldások nélkül.

Próbálom kérdés-válasz alapon feldolgozni a témát, hátha úgy tisztábban át tudom adni a gondolataimat. A végén próbálok tanácsokat adni a biztonságos erdei kirándulásokhoz is, vadászó kutyával (akit csak ez érdekel, ugorjon nyugodtan a 7. kérdéshez).

Elöljáróban annyit mondanék, hogy a vad üldözése az erdőben a kutya legősibb ösztöneit mozgatja meg. Erre hozta őt létre az evolúció. Kutyatartási, nevelési, együttélési vagy akármilyen szempontból is az egyik legnehezebb, legbrutálisabb problémával állsz szemben. Az a kutya, amelyik megerősítette magát ebben a viselkedésben, netalántán vadat ölt már, annak semmilyen más tevékenység nem fogja ezt az élményt/motivációt felülmúlni. Soha nem fogja feladni, elfelejteni a vadászatot. További nehézség, hogy az életterünk egyre inkább átfed a vadvilágéval és a vadak egyre kevésbé tartanak az embertől.

Kirándulás, amilyen sohasem lesz többet

Eredetileg tókört terveztünk Győrújfalun mára, de aztán arra gondoltam, hogy ha Peti is és mi is ráérünk, miért ne kirándulnánk egyet a Bakonyban? Egy egyszerű, rövid kis kört, ami inkább számít kellemes erdei sétának. A szokásos Bakonyszentlászló - Vinye - Bakonyszentlászló 10 km-es körét dobtam be, közel van és nem kellett tervezni, ha már ilyen last minute született az ötlet.

Esett picit a hó, de csak pont annyira, hogy hangulatossá varázsolja a téli erdőt nekünk. Őszintén mondom, nagyon kellemes, jó hangulatú kirándulás volt, örültem Petinek, szuperul éreztük magunkat.

Új év - új terelések

Hosszú beszámoló következik az idei tréningekről, leginkább magamnak :)

Az első tréningen Newton elég összevissza volt. Nyilván nagyon tele volt a s*gge, viszont a kondiját nem érte túl sok kihívás az elmúlt hetekben, szóval hamarabb is fáradt, mint általában. Túl magas volt a hisztifaktora, ez nagyrészben a nem értett dolgoknak szól, kisrészben a fáradtságnak. Miután én azért járok Gabihoz, hogy én és a kutyám boldogok legyünk, mindig a szépen sikerült dolgokat hangsúlyozom ki magamnak. Ebben a tréningben ezek a pillanatok a szlalom és a híd voltak, azonkívül a messziről, tókerülésből küldés. 

Az akadályokra azért vagyok ennyire büszke, mert együtt sikerült megoldanunk őket! Én is nagyon igyekszem már figyelni a jószágra, tippelni, hogy hogyan tudom "áthúzni" őket az akadályon a legnagyobb eséllyel, miben számíthatok a kutyára és hol kell őt kiegyensúlyoznom. Amikor sikerül, nagyon boldog vagyok :)

Érdekességek a terelésről III. - a jó pásztorkutya tulajdonságai

Akkor jöjjön a másik csoport a jószág mellől :) A pásztorkutyáké. Nézzük, náluk mik a kívánatos tulajdonságok.

Kezdjük ugyanúgy az ösztönökkel. Miután a pásztorkutya a jószágot kíséri és védi, itt nincs szükség terelőösztönre. Sokan gondolják, hogy a pásztorkutyákban erős a zsákmányösztön és meglehetősen agresszívek. A valóságban ez egyáltalán nem kívánatos.

Az erős zsákmányösztön azt eredményezné, hogy a kutya megöli a rá bízott jószágot, különösen az újszülött vagy fiatal állatokat (ezek a kutyák szinte állandóan éheznek, ami elég nagy kísértés), elmegy a nyáj mellől és hajtja a vadakat, illetve üldözi és megpróbálja elpusztítani a nyájat megtámadó embert/állatot. Ezzel pont a lényeget, a nyáj védelmét nem látná el - mivel elcsalható lenne a jószág mellől.

A pásztorkutya esetében az erős védőösztön a kívánatos! A pásztorkutya a támadót el kell hogy riassza, távol kell hogy tartsa, de semmi esetre sem hagyhatja el a rá bízott állatokat és nem játszhat üldözősdit/verekedősdit a saját szakállára. Nyilván szükség esetén harcba kell bocsátkoznia, de nem lehet ez az elsődleges cél. A harc sérülés- (vagy akár élet-) veszélyes, ami a rideg tartási körülmények között fokozott rizikót jelent a kutya számára. A kutyának tehát kontrollált agresszióval kell rendelkeznie, a visszavonuló ellenséget azonnal békén kell hagynia.

Érdekességek a terelésről II. - a jó juhászkutya tulajdonságai

Szerintem ez azért nagyon érdekes téma, mert az ember rájön, hogy nem is olyan egyszerű dolog jó juhászkutyát/pásztorkutyát találni, mondjuk az sem mindegy, hogy ki keresi. És mire. Később kitérek erre is, de most kezdjük a jó juhászkutya tulajdonságaival. 

Szóval: a jó juhászkutya első és legfontosabb, hozott tulajdonsága az ösztön. De milyen ösztön is? Terelőösztön? Mondhatjuk, kiindulva abból, hogy a terelőösztönpróba nevében is így szerepel. A terelőösztön valójában egy zsákmányösztön, amiből kiiktatásra került az utolsó fázis, a zsákmány elejtése (megragadás és ölés). Ami megmaradt, az a zsákmány "üldözése", gyűjtése, kerítése. Ezt az ösztönt pótolni nem lehet. Vagy hozza a kutya, vagy nem. Ebből jön az erős érdeklődés a jószág iránt, az ívek, a körmozgás, a balanszra törekvés. "A juhászkutyának íves az agya" - mondaná kedves oktatóm, K. Enikő :) Az ösztön önmagában azonban még kevés, ezt látni fogjuk később. 

Boldog 4. Szülinapot, Kicsi Nyúl!

 

Érdekességek a terelésről I. - terelési stílusok, avagy a border meg a többiek

Már régóta szerettem volna írni a tereléssel kapcsolatos érdekességekről, amiket innét-onnét gyűjtöttem. Valószínűleg inkább a sporttal ismerkedők vagy érdeklődők számára lesz újdonság közöttük, mindenesetre én nagyon élveztem, ahogyan összejöttek az információk :) Több részletben írok, hogy ne legyen olyan végtelenül hosszú :)

Az első rész a terelési stílusok különbségéről szól.