Az év utolsó kirándulása

Ha már tegnap olyan szépek lettek a kiskutyák a kozmetikában (köszi Anita!), akkor gyorsan szét kell trollkodni az eredményt. Szóval elmentünk ma egy csumpi, de annál sárosabb kis kirándulásra, a szokásos cseszneki Kő-árok körre. Nem túl izgalmas, nem hosszú, nem megerőltető, de a célnak (délelőtti lemozgatás) megfelelt.

Az év utolsó terelése

Newton-nal ma voltunk idén utoljára "dolgozni" :D Nagyon boldog vagyok, hogy kaptunk lehetőséget, így az ünnepek között is.

Csodálatos tréning volt számomra, méltó lezárása az évnek :)

Visszatekintés a korona évére

Minden évben eljön ez a pillanat, amikor visszatekintek egy kicsit, próbálom felidézni, áttekinteni az elmúlt 12 hónapot..

Azt mondhatom, a tavalyi évemhez képest az idei habkönnyű volt, a vírus és minden velejárója ellenére :) Sőt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem lettünk betegek, nem veszítettem el sem családtagot, sem a munkámat. A homeoffice következtében sokkal többet lehettem itthon, több szabadságot kaptunk, az életem hasonlított valami... normálisra.

A kutyák elképesztően élvezték mindezt, visszakapták a reggeli sétájukat, napközben itt aludtak bent amíg dolgoztam, vagy felváltva voltak kint-bent, a kertfelügyeletet váltogatták az összegömbölyödős alvással. Volt kedvem és energiám gyakorolni velük, akár csak perceket, de szinte minden nap. Edzésre nem munka után hazaesve, 2 perc alatt átöltözve kellett elrohannom. Csak felhúztam az edzőcipőt és indultunk. Szóval a kutyák szerint ez az év kifejezetten jól sikerült, ebben biztos vagyok :D És én is imádtam, hogy velük lehettem, sokat.

Affírka

Nos, a ma reggeli 1 órás sétát követően kint maradtunk a kertben, dolgozni egy kicsit. Kiskutyáink a váratlan -6 foktól és a társaságunktól továbbra is búgócsiga állapotban maradtak, őrült módjára rohangáltak, kergetőztek az udvarban.

Egyszer csak azt láttam, hogy Asszírka fehér gallérja véres elöl. Gondoltam, biztosan elharapta a nyelvét rohanás közben. Hát, nem. Konkrétan kitörött egy foga, egy alsó metsző. Egy pici rész bennmaradt, amúgy egy lyuk árválkodik a helyén. Nos, mivel ő se nem elefánt, de nem is cápa, mostmár fogatlan Asszírka lesz a neve. Kedden megyünk dokihoz. Úgy jó az élet, ha zajlik.

Klubos kirándulás a Programok Hatlábon-nal a pákozdi ingóköveknél

Amikor megláttam Nóri kiírását a mai kirándulásról, nem volt kétséges, hogy menni szeretnéééék! Gyorsan megbeszéltem Gáborral a dolgot, aki szegény már megszokta a hektikus életet velem és azonnal beleegyezett.

Nagyon hiányzott már a társaság, nekünk és a kutyáinknak is, ezt biztosan állíthatom. Lecsaptunk tehát a lehetőségre. Reggel 8 előtt indultunk, fél 10-kor volt a találkozó. A 81-es még sohasem volt ilyen nyugodt, seperc alatt leértünk, 9 után nem sokkal ott voltunk.

Szép számmal összejöttünk, volt olyan pár, aki 5 kutyát hozott - amelyekből egyik bullmasztiff, másik német dog. Ezek után a másik három szinte mindegy is, micsoda :D 

Boldog Karácsonyt!

 A karácsonyi nagytakarítás utáni 5. perc:

Nem értette, miért toltunk az arcába egy fát, aminek amúgy sincs semmi keresnivalója a szobában:

Így inkább látni sem akarta:

Végül megbékélt, mert a fekhelye megmaradt, sőt hangulatfényt is kapott:

Meg hát a barátnőjüktől, Annabell-től ajándékba kapott disznófül is feldobta a hangulatot:

Amit rögtön ki is követeltek maguknak...

BOLDOG KARÁCSONYT!!

Terelés még 2x

Ezen a héten hétfőn és ma is voltunk Gabinál, némiképp önző okokból is.. nagyon szeretek ott lenni :D Gabi kedves türelme, a kutyám boldogsága, a szabadság és nyugalom, sőt, még a birkaszag is annyira jó hatással van rám - egyszerűen boldog vagyok ilyenkor. A héten már a Karácsony hangulatát is kerestem - és találtam, itt.

A hétfői megint egy nagyon boldog tréning volt, ma én voltam kicsit fáradtabb és nagyon dekoncentrált. Ennek ellenére most már mindig úgy tréningezek, hogy kiemelem a szép pillanatokat. Folyamatosan igyekszem figyelmeztetni magamat, hogy "érezd jól magad, dícsérd a kutyát, jó hangulatban gyakorolj, jó feladattal fejezd be!" Mert valljuk be, közben nem mindig instagramos ám :D Amikor a birka csavart szarva az alhasadban/fenekedben/combodban landol, meg épphogy el nem esel és kapaszkodsz a gyapjúba mikor a kutya rádhajtja a nyájat, meg harmadszorra sem sikerül valami, meg szerencsétlenkedsz, hogy hova is kellene most állnod, nos, akkor azért tud az ember (magában) káromkodni, meg elküldeni önmagát/a drága kutyáját melegebb éghajlatra... :D

Hétfőn rengeteg feladatot gyakoroltunk, ma kicsit kevesebbet, viszont mindkét tréningnek voltak nagyon izgalmas pillanatai! Azt hiszem nem lehetek elég hálás Gabinak, nem csak a végtelen türelméért, hanem a nyitottságáért és a "próbáljuk ki, nézzük meg mi történik, ha"-hozzáállásáért! Ki tudunk próbálni olyan dolgokat, amire mindig is kíváncsi voltam. Mindjárt mesélek is párat.