Skótjuhászos mindennapokról... agility, terelés, örömeink és küzdelmeink, élményeink és hétköznapjaink.
2020. október 31., szombat
2020. október 30., péntek
Elképzelésevolúció a kutyázásban
2020. október 28., szerda
Nyúl köhög
A Nyúl köhög. Ettől féltem basszus. Több helyről, több kutyás ismerőstől hallottam a közelmúltban, hogy köhög a kutyája.
Két hete a hétvégi tókörön Dóri is részt vett (végre, fél éve nem láttuk kb!), szóba is került a téma, ő mondta, hogy lehet ellene oltatni, vagy orrcseppet kérni. Gondoltam hétfőn el is rohanok a kutyákkal Jenőhöz, mert tudtam, hogy szombat közösségi program, vasárnap agilityverseny... Dóri mondjuk azt mondta, hogy így a járvány közepén már ne oltassunk, inkább várjunk januárig. Én ennek ellenére elmentem volna - ha nem felejtem el. De totál kiesett. Rohanós napom volt (már megint), csak 3 nappal később jutott eszembe, hogy jesszus, az oltás. Már mindegy. Kicsit "haragszom" a dokinkra is, mert én pl nem tudtam az oltási lehetőségről (azt gondoltam, hogy hát a kombinált oltás úgyis tartalmazza - mint kiderült, csak egyes típusai ellen hatásos). Ő meg tudja rólunk, hogy mást se csinálunk, mint kutyatársaságba járunk - és nincs 2 hete hogy jártunk nála Bravecto-ért. Szóval azért felhívhatta volna a figyelmemet a lehetőségre na.
2020. október 26., hétfő
Hulladék napok és Kraft Kupa
Kirándulás a Programok Hatlábon-nal - HHH
Ez a bejegyzés ismét csak egy emlék-bejegyzés, mert szombaton ismét kirándultunk, ismét Nóriékkal :)
Nórit amúgy egyre jobban szeretem, amennyire megismerem. Olyan ember, aki folyamatosan keresi, hogyan lehetne jobb, közvetlen, van humorérzéke, szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál - és őszinte. Őszintén tud beszélni az érzéseiről a kutyázásban, vagy akár a saját kutyái kapcsán. Belátja azt is, ha valamit korábban nem jól csinált, vagy ha nem sikerült minden tökéletesen. Az ilyen emberek számomra hitelesek.
2020. október 23., péntek
Indokoltak-e a keverékkutyák?
Egy kedves barátomtól kaptam a következő kérdést (már régebben, ezúton is elnézést, hogy csak most reagálok), amivel kapcsolatban most megpróbálom összeszedni a gondolataimat:
"Az olvasóközönséged egy részében kérdések merültek fel, mégpedig a fajtatiszta / keverék kutyák kimeríthetetlen témakörében. (...) Szoktál írni a tenyésztésről és a tenyésztőkről, ennek árny- és árnyoldalairól, tisztelet a kivételnek. Ha minden jól megy ugye, Newton is apuka lesz. (...) Ha a kutyát, mint fajt tekinted (...), lenne-e egyáltalán helye, szerepe, értelme stb. a keverék kutyáknak egy általad mondjuk ideálisnak tekintett, jövőbeli kutyatartó társadalomban. Ezt persze úgy értem, hogy lehetne-e például indokolható cél a keverék kutyák hosszútávú „kikoptatása” csak azért, mert keverékek (nyilván sterilizálásra gondolok, de tegyük fel, teljes mértékűre). Ezt a kérdést ne mossuk össze azzal, hogy tervezetlenül záporoznak a gazdátlan keverék-almok a világba, és erre persze a sterilizálás a megoldás. Én kvázi a létjogosultságukról tűnődtem el. (Feltehetjük, hogy egy keverékkölyköt is várhat, akarhat valaki, mármint elvileg, a modell szempontjából, hogy kizárjuk a túlszaporulat témát.)"
Szerintem ez egy nagyon érdekes felvetés.Kirándulás - Csesznek, őzlábgombával
Szeptember óta nem merek kirándulni az erdőkben a vadászat miatt. Most már annyira, de annyira hiányzott - nem láttam még az őszt idén - hogy elhatároztam, elmegyünk. A lehető legbiztonságosabb, legközelebb lévő, közkedvelt helyet, Cseszneket és a szokásos 2 órás minikörünket választottam.
Korán indultunk, ahogy szoktuk, ködbe borult táj kísérte utunkat Veszprémvarsányig. Cseszneken, a magasabb részeken teljesen tiszta volt az idő, később kisütött a nap, a legszebb ősz fogadott minket.
