Furcsa hangulatban lebegek, ezért úgy döntöttem, írok.. szinte észrevétlenül és kicsit üresen illantak el az ünnepek és az év vége, immár 2025 van. Newton néhány nap múlva (01.18) 8 éves lesz. Nem tudom, mit gondoljak erről :) Mondhatnám, hogy gyorsan eltelt, de ez nem igaz. Olyan sok mindent éltünk át együtt, annyira tartalmas volt az együtt töltött idő.. ezért furcsa és megfoghatatlan, hogy a felnőttből lassan átlép az idős korba. Nem gondolom, hogy "öregszik", mert nagyon jó állapotban van. De múltkor felfedeztem a pofiján az ősz szőrszálakat.. fel sem tűntek. Amúgy is van fehér színezete itt, szóval alattomosan megbújtak közöttük, körülöttük. Annyira remélem, hogy sokáig jól lesz még. Asszírkának sokkal több ősz szőrszála van, de ezek a stressz miatt kerültek oda. Neki nem jött jól, hogy mindenféle versenyzést és sportot leredukáltam, túl fiatal volt még ehhez, de nem tudtam tartani a tempót. Hála égnek ettől függetlenül ő is jól van, novemberben töltötte a 7-et.
Nem telt el tétlenül azért 2024 sem. Voltunk néhányszor terelni, Fehérváron és Vasadon is, utóbbi helyen Asszírkát is beviszem, így ő sem csak utánfutóként van jelen. Kicsit újra kutyasulizunk itt a K3-ban, inkább emlékeztető jelleggel, hogy legyen programunk és kutyatársaságunk. Voltunk 2 napos treibball szemináriumon Sopronban, Eninél.
Részt vettünk a PeKe családi kutyás hétvégéjén augusztusban, voltunk az Utazz Kutyáddal adventi kutyás hétvégén.
Szinte minden hétvégén legalább az egyik napon kirándultunk. Johannánál újra elkezdtük tolni a fizio-t, amit rohadt fontosnak tartok és egyre inkább szükségünk is lesz rá. Meglátogatott minket Krafi és hozta magával Ágit is 💕
Szóval egész szép évet zártunk. Mindennek ellenére azt hiszem szét vagyok esve. Kicsit az az érzésem, hogy mi már mindent kipróbáltunk, már mindenen résztvettünk... agility, terelés, hoopers, treibball, fizio, mantrailing, SUP, közösségi kutyás programok... és ezeket nem úgy értem, hogy voltunk 2x. A mantrailingen kívül (az annyira nem jött be, se a kutyáknak, se nekem) mindent komolyan vettünk, legalább a stabil alapozásig eljutottunk (ami nem kevés, akár egy treibball-ban). Mit csináljunk még? Valahogy mindennel kapcsolatban az az érzésem, hogy "igen, tudjuk, itt ez van..". Minden kicsit sablonnak tűnik. Mielőtt nagyképűséggel vádolna meg bárki, nem azért, mert tökéletesek vagyunk és mindent professzionális szinten űzünk. Hanem mert egyszerűen - már ismerjük, jó szinten. Nincs újdonság. Persze tudom én, hogy végtelen egyéb lehetőségünk lenne.. pl. distance directing... elvégezhetnénk egy cooperative care tanfolyamot.. sohasem foglalkoztam obedience-szel, pedig esküszöm csodálom, de nem tartom alkalmasnak magamat erre. De ott a rally obedience.. miért ne? Őszinte leszek, nem maga a sport tetszik (mert sajnos nem tetszik), hanem a fejlődési lehetőség, mert az aztán van benne bőven. Kva sokat lehet tanulni a tanításról - és nekem erre lenne szükségem. Egy ideje nem fejlődök. Érzem a hiányát. Egyszerűen olyan jó érzés volt sok mindent tudni, a legjobbaktól tanulni. A tanítás érdekel a legjobban. Mindig is ezt szerettem.. a kifinomult kommunikációt a kutyával, a csodát, hogy mennyi lehetőség és öröm van az együttműködésben. Szeretek/szeretnék jól tanítani.
Mi tart vissza? Őszintén? Az idő, az energia és a pénz. Valahogy régen nem tűnt problémának 2 x 1,5 órát utazni egy tréning kedvéért. Ma sem az, de nem mondjuk x héten át, heti gyakorisággal. Kva drága az üzemanyag, az autópályadíj, és persze a tanfolyamok sem olcsók. Nem azt mondom, hogy engedjék lejjebb, mert a minőség megéri, amit kérnek érte. Csak így egyben az egész csomag tűnik durvának. Főleg, hogy egyszerre csak 1 kutyát tudok tréningezni, egy kutyával viszont nem megyek. Ha kettőt jelentek be, az mindjárt több, mint 100 ezres nagyságrendű tanfolyamdíj. Hát, talán ezek. Azért jó lenne még beújítani néhány dolgot, mert mint említettem, sem a kutyák, sem én nem leszünk fiatalabbak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése