Az év utolsó kirándulása

Ha már tegnap olyan szépek lettek a kiskutyák a kozmetikában (köszi Anita!), akkor gyorsan szét kell trollkodni az eredményt. Szóval elmentünk ma egy csumpi, de annál sárosabb kis kirándulásra, a szokásos cseszneki Kő-árok körre. Nem túl izgalmas, nem hosszú, nem megerőltető, de a célnak (délelőtti lemozgatás) megfelelt.

Az év utolsó terelése

Newton-nal ma voltunk idén utoljára "dolgozni" :D Nagyon boldog vagyok, hogy kaptunk lehetőséget, így az ünnepek között is.

Csodálatos tréning volt számomra, méltó lezárása az évnek :)

Visszatekintés a korona évére

Minden évben eljön ez a pillanat, amikor visszatekintek egy kicsit, próbálom felidézni, áttekinteni az elmúlt 12 hónapot..

Azt mondhatom, a tavalyi évemhez képest az idei habkönnyű volt, a vírus és minden velejárója ellenére :) Sőt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem lettünk betegek, nem veszítettem el sem családtagot, sem a munkámat. A homeoffice következtében sokkal többet lehettem itthon, több szabadságot kaptunk, az életem hasonlított valami... normálisra.

A kutyák elképesztően élvezték mindezt, visszakapták a reggeli sétájukat, napközben itt aludtak bent amíg dolgoztam, vagy felváltva voltak kint-bent, a kertfelügyeletet váltogatták az összegömbölyödős alvással. Volt kedvem és energiám gyakorolni velük, akár csak perceket, de szinte minden nap. Edzésre nem munka után hazaesve, 2 perc alatt átöltözve kellett elrohannom. Csak felhúztam az edzőcipőt és indultunk. Szóval a kutyák szerint ez az év kifejezetten jól sikerült, ebben biztos vagyok :D És én is imádtam, hogy velük lehettem, sokat.

Affírka

Nos, a ma reggeli 1 órás sétát követően kint maradtunk a kertben, dolgozni egy kicsit. Kiskutyáink a váratlan -6 foktól és a társaságunktól továbbra is búgócsiga állapotban maradtak, őrült módjára rohangáltak, kergetőztek az udvarban.

Egyszer csak azt láttam, hogy Asszírka fehér gallérja véres elöl. Gondoltam, biztosan elharapta a nyelvét rohanás közben. Hát, nem. Konkrétan kitörött egy foga, egy alsó metsző. Egy pici rész bennmaradt, amúgy egy lyuk árválkodik a helyén. Nos, mivel ő se nem elefánt, de nem is cápa, mostmár fogatlan Asszírka lesz a neve. Kedden megyünk dokihoz. Úgy jó az élet, ha zajlik.

Klubos kirándulás a Programok Hatlábon-nal a pákozdi ingóköveknél

Amikor megláttam Nóri kiírását a mai kirándulásról, nem volt kétséges, hogy menni szeretnéééék! Gyorsan megbeszéltem Gáborral a dolgot, aki szegény már megszokta a hektikus életet velem és azonnal beleegyezett.

Nagyon hiányzott már a társaság, nekünk és a kutyáinknak is, ezt biztosan állíthatom. Lecsaptunk tehát a lehetőségre. Reggel 8 előtt indultunk, fél 10-kor volt a találkozó. A 81-es még sohasem volt ilyen nyugodt, seperc alatt leértünk, 9 után nem sokkal ott voltunk.

Szép számmal összejöttünk, volt olyan pár, aki 5 kutyát hozott - amelyekből egyik bullmasztiff, másik német dog. Ezek után a másik három szinte mindegy is, micsoda :D 

Boldog Karácsonyt!

 A karácsonyi nagytakarítás utáni 5. perc:

Nem értette, miért toltunk az arcába egy fát, aminek amúgy sincs semmi keresnivalója a szobában:

Így inkább látni sem akarta:

Végül megbékélt, mert a fekhelye megmaradt, sőt hangulatfényt is kapott:

Meg hát a barátnőjüktől, Annabell-től ajándékba kapott disznófül is feldobta a hangulatot:

Amit rögtön ki is követeltek maguknak...

BOLDOG KARÁCSONYT!!

Terelés még 2x

Ezen a héten hétfőn és ma is voltunk Gabinál, némiképp önző okokból is.. nagyon szeretek ott lenni :D Gabi kedves türelme, a kutyám boldogsága, a szabadság és nyugalom, sőt, még a birkaszag is annyira jó hatással van rám - egyszerűen boldog vagyok ilyenkor. A héten már a Karácsony hangulatát is kerestem - és találtam, itt.

A hétfői megint egy nagyon boldog tréning volt, ma én voltam kicsit fáradtabb és nagyon dekoncentrált. Ennek ellenére most már mindig úgy tréningezek, hogy kiemelem a szép pillanatokat. Folyamatosan igyekszem figyelmeztetni magamat, hogy "érezd jól magad, dícsérd a kutyát, jó hangulatban gyakorolj, jó feladattal fejezd be!" Mert valljuk be, közben nem mindig instagramos ám :D Amikor a birka csavart szarva az alhasadban/fenekedben/combodban landol, meg épphogy el nem esel és kapaszkodsz a gyapjúba mikor a kutya rádhajtja a nyájat, meg harmadszorra sem sikerül valami, meg szerencsétlenkedsz, hogy hova is kellene most állnod, nos, akkor azért tud az ember (magában) káromkodni, meg elküldeni önmagát/a drága kutyáját melegebb éghajlatra... :D

Hétfőn rengeteg feladatot gyakoroltunk, ma kicsit kevesebbet, viszont mindkét tréningnek voltak nagyon izgalmas pillanatai! Azt hiszem nem lehetek elég hálás Gabinak, nem csak a végtelen türelméért, hanem a nyitottságáért és a "próbáljuk ki, nézzük meg mi történik, ha"-hozzáállásáért! Ki tudunk próbálni olyan dolgokat, amire mindig is kíváncsi voltam. Mindjárt mesélek is párat.

Terelés 2x

Az elmúlt hétben voltunk terelni egyszer Gabinál és egyszer Barbinál is. Még nem tudom, mi lesz az ideális tréningsűrűség, mit bírnak el a kutyák (főleg Newton), de szeretnék most ismét rendszeresebben járni.

Gabinál egy hodályból kihajtással kezdtünk, ez nagyon tetszett, Newton is ügyes volt annak ellenére, hogy sohasem volt ennyi birka között zárt helyen.

Később szét volt esve kicsit, sokat ugatott, ami nem szokása általában, csak ha fáradt/feszült/dekoncentrált. A szlalom szép volt, jobban figyeltem a bal oldalra. A híd nem sikerült túl jól, háromszor feküdtünk neki, de még én sem tudom, mire mit kéne reagálnom, hogyan kell belenyúlnom a különböző helyzetekbe. Meglepetésként ért például, hogy hozzáérhetek a jószághoz, segíthetek a kutyának a nehéz szituációkban. Azt hittem azt tilos.

Budapest és Newton szemvizsgálat

Tegnap volt az utolsó irodai munkanapom idén, már csak az ünnepek között leszek készenlétes/HO-n. Nyugalompihenésrelax. Gondolhatnánk. De nem. Nem is én lennék.

Ma 14:30-ra kaptunk időpontot Dr. Fenyvesi Ildikóhoz, Budakeszin, Newton szemvizsgálatára. Szóval tegnap este fél 8-ra hazaértem, ma pedig 3/4 7-kor indultunk is Pestre. Gábornak dolgoznia kellett még ma, mi a lakásban csöveződtünk le átmenetileg.

Mivel a kutyák reggel csak pár perc pisiidőt kaptak, az első dolgom volt levinni őket a nagy parkba sétálni. Mondjuk követelőztek is, hogy nekik elintéznivalójuk van. Elindultam egyszer. Aztán rájöttem, hogy nincs nálam maszk. Elindultam mégegyszer. Budapesten a hám-flexi kombinációt szoktam bevetni ilyen sétákon, aztán a parkban elengedem őket.

Terelés

Olyan hulla vagyok, alig bírom nyitva tartani a szemem, de ezt a bejegyzést még ma (digitális)papírra vetem.

Szóval ma végre ismét terelni voltunk, Gabinál! El nem tudom mondani, mennyire vártam, a mostani lelkiállapotomban meg főleg :) Számomra ez egy zen állapot, ami a legnagyobb boldogságot tudja adni, a kutyámmal.

Fél 11-re mentünk, mindig rászámolok az útra, hogy ne kelljen idegeskedni, a 81-es amúgy sem a Kimi Raikönneneknek való. Sok a kamion, kevés az előzési lehetőség és az útminőség - ami már ugyan rengeteget javult az elmúlt 2 évben - még mindig hagy kívánnivalót maga után. Így viszont nyugodt vagyok, 70 és 90 között csendben elevezek Székesfehérvárig. Kicsit több, mint 1 óra az út.

Gabi aranyos és kedves volt, mint mindig, beszélgettünk egy keveset, aztán leválogatott nekünk egy csapatot, nagy örömömre most nem 10, hanem 18 birkát kaptunk!

Stand-by and standing up

Elmaradtam kicsit a bejegyzésekkel, de nem nagyon volt motivációm, hogy írjak, illetve azt hiszem rám fért a szünet minden szempontból.

Elfáradtam az év végére és ez a kutyázásban is kicsúcsosodott. Nem nagyon láttam már mást, mint a problémákat, fárasztott a napi kötelező sétáltatás és rutin, elkedvetlenített a társaság, programok hiánya. Untatott néhányak fensőbbséges hozzáállása, nem találtam az utat a jövőbeli elképzeléseimhez, néha már azt sem tudtam mit akarok és úgy éreztem magamat az állandó túlfeszített agyalástól, mint aki hamarosan becsavarodik. Bennem volt egyfajta teljesítménykényszer és ezzel párhuzamosan az a szenvedés, hogy én nem vagyok megszállott típus. Igen, van ami imádok, szeretnék fejlődni, szeretném csinálni, sokat fektetek bele, de azt szeretem, ha őszinte élvezet párosul mindehhez. Ha pedig utóbbit nem érzem, akkor csak kínlódok. A fejlődés pedig enélkül is erős igénybevétel, energia, pénz és időoldalról is.