Nagyon-nagyon büszke vagyok rá - és persze Gáborra (mert ő dolgozott a kutyával, végig a tanfolyamon)!!!
Gábor egészen addig nem is izgult, amíg meg nem érkeztünk Sopronba, onnét viszont nagyon :) Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy az ő idegessége hogyan hatott a Kiscsórira: Asszírka egyszerűen bizonytalan és félős lett.
Az összes feladatot gyönyörűen megcsinálta, viszont látszott rajta a frusztráció, egészen az engedelmes blokk végéig, amikor Gábor - saját bevallása szerint - már nem izgult (mert tudta, hogy meglesz a vizsga). Bár a bírónő kiemelte, hogy Gábor milyen nyugodt volt végig, a kutya megmutatta, hogy ez csak a látszat :D
Mindenesetre hihetetlenül örültem, nagyon szép munkát mutattak be - és valahol Asszírka mindig a "kiskutya" marad nekem, ezért tőle - hogy is mondjam - más élmény egy sikeres vizsga. Tisztára mint a második gyerek... az elsőnél szinte "elvárás", a másodiknál "öröm". És ezzel Asszírka a Nagytesó nyomdokaiba lépett :)
Mivel Newton is ott volt velünk és az autóban várta ki a vizsga végét (nem kis felháborodására, merthogy Sopron és suli és ő semmit?!?!), muszáj volt kicsit kifuttatni őket mielőtt hazajöttünk. Amíg átmentünk a "sétahelyre" a sulitól, Asszírka az ölemben feküdt és esküszöm olyan boldog és büszke volt magára, mint én rájuk :) Keresztbe tette a kis mellső lábait és elégedetten nézelődött :)
A középfokot tavasszal kezdjük, kell egy kis pihenés most nekünk is.
 |
| A megérdemelt oklevéllel ❤️ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése