Pénteken leutaztunk Vázsonyba, hogy másnap reggel onnét tudjunk átmenni Székesfehérvárra (közelebb van, mint Győrből - plusz a kétsávos 8-as miatt is sokkal hatékonyabb..).
Jó korán indultunk, hogy a 7 órás kezdés előtt még tudjunk majd kicsit sétáltatni is, az első gőzt engedjék ki a kutyák. Számítottam rá, hogy főleg Nyunyu nagyon fel lesz húzva. Pénteken az ég világon semmi nem történt velük (Csanakon csöveztek), Nyúl pedig nem látott kutyát 2 hete.... halálos kombináció :D
Szóval el is rohant az első mudihoz, akit meglátott, nekem meg megint égett a fejem, hogy nem hiszem el - mi a francért van benne ekkora rajongás az összes másik kutya iránt basszus??? Mindegy, túltettem magam a dolgon és bementünk. Akkor engedtem el végre a stresszt, mikor Gabi mondta, hogy nyugodtan elengedhetjük a kutyáinkat még kezdés előtt. Így Nyúlnak volt lehetősége ismerkedni, a Pici is talált magának játszótársat egy csinos fakó kis mudilány személyében. Ezután már tudtam, hogy minden rendben fog menni :D
A próba eredményét illetően Asszírkáért izgultam egy picit, abban biztos voltam, hogy Newton-nak meglesz.
Befizettük a díjat, majd némi csúszással kezdődött az ösztönpróba. Ide 6-an jelentkeztünk (rajtunk kívül mudik és egy border collie) - az első, engedelmes blokkos részt mindenki egymás után megcsinálta. Ebben van
- Kapcsolat emberekkel
- Kapcsolat kutyákkal
- Behívás
- Zajérzékenység
- Akadály (ezt Gabi sem tudja, miért... ),
- illetve nézik a felvezető kapcsolatát a kutyájával
Asszírka ment először. Izgultam érte, mert ugyan lelkesedni szokott, de általában a mozgásban levő birkák keltik fel az érdeklődését, illetve ha Nyúl is bent van, akkor pörög.
Kirohant a karámhoz (már ekkor örültem), párszor talán körbe is futotta, időnként távolabb ment, vissza kellett hívogatni. Szóval felváltva érdekelték a birkák, meg a környezet. Ezért beengedték Gáborral együtt a karámba is. Itt hasonló volt a helyzet, ki-be mászkált, majd amikor sikerült "kihajtania" a birkákat, akkor megboldogult. Ahogy eddig is, a mozgó állatok feldobták :) Nagyon büszke voltam rájuk, nagyon szépen teljesítettek ahhoz képest, hogy Asszírka kezdetben nem nagyon akart a birkákhoz odamenni sem (tegyük hozzá, nagyon kicsi volt még).
Newton persze végigszirénázta az összes ösztönpróbát (mi voltunk az utolsók), úgyhogy amikor bementünk és elengedtem, ment mint az őrültek. Körberohanta a karámot, ugatott, visszajött, kirohant.. - neki aztán nem kellett kihozni a jószágokat! Amikor a bíró szólt, hogy köszöni, behívtam Newtont - aranyomnak a fején olyan csalódást láttam, hogy ma csak ennyi volt :D
Végül Newton kitűnőt, Asszírka jót kapott (mert a karámban álló birkák nem hozták lázba). Elmondhatatlanul büszke vagyok rájuk! Newton majdnem megkapta a legjobb ösztönpróbásnak járó kupát is, de végül azért nem ő lett a kiválasztott, mert egy kis mudi is nagyon szépen dolgozott és ő kevesebbszer látott még birkát előtte (3-4-szer, Newton pedig már vagy 10x volt terelni). Nagyon jól éreztük magunkat, én nagyon-nagyon örülök az eredménynek! Hajrá tovább a munkavizsga irányába! :D
Most a következő állomásunk a karakterteszt lesz, október közepén, Portelken.
Az ösztönpróba után versenyt rendeztek a mudisok, de ezt nem vártuk meg, mert nem akartam, hogy Nyunyu folytassa a szirénázást. Nem lett volna értelme, hogy végig pórázon kelljen tartani, úgy, hogy látja a munkát de ő nem mehet :)
Cserébe (a feszültség levezetés miatt, meg a kimaradt terelést pótlandó :)) elmentünk kirándulni! Gábor régóta szerette volna megnézni a Szentgáli Tiszafást, amit még én sem láttam soha. Szóval irány Bánd :)
Sokáig kaptattunk fel a dombokon, egészen pontosan nulla darab tiszafa társaságában. Én aznap olyan pocsékul voltam, hogy hihetetlen - fejfájás, alacsony vérnyomás, minden bajom volt.. egy ideje érzékeny vagyok a hidegfrontokra, pedig előtte semmi bajom nem volt ezektől.. öregszem. Szóval miattam megálltunk egy csomószor, meg kezdtük elveszíteni a lelkesedést, amikor végre felérkeztünk és elindultunk a tanösvényen. Innét kezdve csodálatos volt... mint egy fenyves :) Gyönyörű méregzöld erdő, sötét, hűvös... végigjártuk a tanösvényt, így az út hosszabbra sikeredett a tervezettnél, de nem bántuk :)
Aznap estére már csak a szokásos sütögetés maradt :)
Vasárnapra zuhogó esőt és 18 fokot mondtak, ami be is jött... de azért nem adjuk ám csak úgy oda a vasárnapot, amikor ki tudja, hányszor jutunk még le idén Vázsonyba!! Szóval elindultunk.. esett kegyetlenül, amíg átértünk Ajkára. A túrán végül rövidítettünk, csak a "Szerencse fel!" és a "Jószerencsét" forráshoz ügettünk el. Az eső később elállt, de nekünk addigra már mindegy volt :)
 |
| Szerencse fel! - forrás |
 |
| Jószerencsét - forrás |
 |
| Öööö - akik nem normálisak... a bakancsom vadi új!! - volt. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése