Tehát irány a Bakony. Asszírka életében először volt igazi erdőben :) Olyan kirándulást akartam választani, ami nem túl hosszú és nincs nagy szintemelkedés - mi más is lehetne a megoldás, mint a Római fürdő!
Igyekeztünk időben indulni, mert amit nagyon nem bírok, az a tömeg az erdőben. Márpedig megérkezett a kirándulóidő, plusz a kocsival is megközelíthető helyeken mindig nagyobb forgalommal kell számolni. Ügyik voltunk, időben leértünk.
Asszírka kezdetben látszólag nem észlelte a különbséget, ugyanúgy sétált, mint máskor, sőt, különösebben feldobottnak sem tűnt. Aztán elérkeztünk egy olyan szakaszhoz, ahol a vihar rengeteg ágacskát szórt az útra és meg kellett oldania a szituációt :) Kerülgetni, átugrálni a gallyakat. Na, itt teljesen megboldogult :) Ezután már minden más is érdekelte, elkezdte kedvenc foglalatosságát, kisebb-nagyobb fadarabokat cipelt a szájában, megnézte, milyen letérni az útról az avarral fedett domboldalba (és nem lecsúszni). Nagyon aranyos volt :) Farkinca fent, örömboldogság :)
A Római fürdő vízeséséhez biztonsági okokból most nem mentünk le - az olvadás miatt a patak eléggé áradt - hanem inkább lesétáltunk a Vadalmás-forráshoz, ahol megpihentünk. Asszírka még egyáltalán nem volt fáradt, óriásikat kergetőzött Nyúllal.
Az egész kirándulást inkább pihenősre, napfényben fürdőzősre vettük :) Mindannyiunknak nagyon jól esett... A fotók a fényviszonyok miatt nem igazán jók, de talán visszaadnak valamit az ébredező (vagy már tomboló?) tavaszból:
![]() |
A kis rókafejű :D |
Mire hazaértünk 5 óra körül, annyira elfáradtak, hogy az esti sétáig végigaludták az egész délutánt... igaz a mondás: fáradt kutya, jó kutya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése