Persze ezt is túlparáztam egy kicsit, mint annak idején a sörözést, hogy mi lesz ha túl sok lesz neki, nagyon stresszes lesz, vagy nyüsszög/ugat, stb stb. Az biztos volt, hogy előtte fárasztani kell (a kutyások minden programba építenek legalább 1 pluszkört a kutya miatt...) őt is, meg a picit is, mert Asszírt még persze nem tudom elvinni, ő otthon maradt egyedül.
Ezért hazaérkezés után két kutya kocsiba be, fél óra séta az Iparcsatorna mellett, majd amikor Adri is hazaért, átmentünk a Duna-Partra és folytattuk velük, meg Buksiékkal :) Végül kb 1,5 órás programunk lett. Rohanás haza, picinek vacsora plusz gyors levitel, nekem átöltözés, Gábor csatlakozott és indulás.
Persze gyalog mentünk be a városba (3/4 órás séta, nem vészes), bár eléggé rohantunk, hogy korán odaérjünk, jó helyet foglalni. A Rómer-ház ilyenkor elég zsúfolt, így Newton miatt igyekeztünk szellősebb helyet találni. Szegény Nyunyunak fogalma nem volt, miért is rohanunk ennyire, kicsit bestresszelt ettől, meg attól hogy ocsmány, büdös, zajos, forgalmas utakon haladtunk (Gyárváros, milyen legyen.. ), sehol egy zöld folt... amikor már közel voltunk, áthaladtunk egy parkon, itt lassítottunk, hagytam hogy intézze csak a dolgát, amit nagyon rendesen meg is tett.
A Rómer-házba először nem nagyon akart belépni, aztán amikor mindketten hívtuk, hősiesen bejött. Ott persze zene, alakuló tömeg, zaj. De nagyon ügyes volt, egyáltalán nem félt, talán meglepődött kicsit. Bementünk, lefoglaltuk az asztalt (megvolt a legjobb hely :)). Cinti hívott hogy hol vagyunk, ez pont kapóra jött, kimentünk elé Newton-nal. Ezt is akartam, hogy kezdés előtt még beletegyek egy kis ki-be mászkálást (Newton közben mindig megpróbált a házigazda spánielnek udvarolni), rövid idők bent, aztán szünet-séta.
Mindenki megérkezett végül. Gondoltam, még egy pici kör kint, aztán hajrá. Cinti is kijött velünk, a pár méterre levő kis térre mentünk ki, el is engedtem. Nos, a 10 perc alatt amit kint töltöttünk, Newton talált magának egy kis sz*rt. És még nem is kutyát. Hanem embert. Olyan, de olyan büdös lett a szája, hogy hihetetlen. Na, gondoltam, ez pont jó, amikor egy emberekkel teli, zsúfolt térbe megyünk, hogy némi szünettel 2 órát töltsünk ott... szupeeer kezdés!!
Gyorsan adtam neki két kekszet, nem sokat segített. Gábor kitalálta, hogy vesz neki valami szendvicset. És vett! Tonhalasat! Hátha ez elnyomja... Newton mondjuk nagyon értékelte a dolgot, imádta.. én forrócsokit ittam (kötelező elem), Gábor meg Cinti kávéztak, Dóri limonádét kért. Szóval mindenki megtalálta a magának valót :)
Newtont a székemhez kötöttem, így nem kellett folyton figyelnem, hogy ne tébláboljon el. A szendvicsnek hála egész végig gyönyörűen ült mellettem és nézett. Csodáltam is, hogy nem fárad el..?!
Szünetben ismét sétáltunk egyet (most már rohadtul odafigyeltem a rizikós résznél!), azért látszott hogy jól is jött neki a feszültséglevezetés - feltartott farokkal rohangászott, meg megkergetett egy macskát a disznó, aztán jött a második félidő.
Ekkor már szendvics nuku, Newton pedig szépen el is feküdt, néha az oldalára is. Nagyon büszke voltam rá!!!! Annyira ügyes!!
Sokan meg is simogatták, a kvízmester srác azt mondta hazaviszi :D
Newton pedig annyira aranyos volt :) Volt akihez bújt, volt hogy csak állt és hagyta hogy dögönyözzék. Olyan kultúráltan viselkedett...
Komolyan, ilyenkor mindig arra gondolok, hogy (néhány dologtól eltekintve, amin dolgoznom kell) megkaptam a tökéletes kutyát. Mindig ilyet szerettem volna. Akit mindenhová el lehet vinni, jöhet velem, akárhová megyek. Akár túrázásról, akár városi programról van szó, mindenhol tud viselkedni, jól érzi magát - és jól érezzük magunkat együtt.
 |
| Newton a kvíz-esten |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése