2025. december 23., kedd

Hogyan ne nyírd ki a kutyádat karácsonykor?

Csak saját példa lesz, nem kell aggódni, nem osztom az észt, mert rengeteg - tényleg hasznos - írás található a neten a témában. Viszont mesélek, mert rohadtul haragudtam magamra, plusz szétaggódtam a fejem, hogy nekem mégiscsak sikerülni fog.

Szóval: számtalanszor játszottunk már kiskutyákkal kartoncsomagolással és a benne levő térkitöltő bizbaszokkal búvárkodós kajakeresést, vagyis elrejtek kaját egy ilyen doboz mélyén és ki kell halászniuk. Műanyag lavórba öntött műanyag kislabdákkal ugyanez az élmény, de előbbi low budget verzió így karácsony táján adott, amennyi sz*rt rendel az ember lánya (a lavór+kislabdák meg a hideg garázsban vannak, ki kéne menni értük, brrr..). 

A lényeg, hogy számunkra ez a játék biztonságos, mert kiskutyáim soha nem esznek meg semmit, főleg nem műanyagot, ha kell kiköpködik. Igen ám, de ez alkalommal a kis kék, 3 centis térkitöltő szarok a jutifalatként elrejtett szárított húsdarab mellett úgy ráragadtak a kutyák szájpadlására, hogy Newton kb 2-őt, Asszírka nem biztos, de valószínűleg 1-et lenyelt. Teljesen kiakadtam. Annyira haragudtam magamra, mert előtte is felpörgettem őket másik feladattal, így arra fogtam, hogy nagy lelkesedésükben nem voltak annyira figyelmesek, mint máskor és hebehurgyán mégiscsak megették a műanyagot.. és nekem ezzel számolnom kellett volna.

A kiakadás mellett az egyetlen értelmes gondolatom az volt, hogy egy kis térkitöltőt bedobtam egy pohár vízbe, hogy megnézzem, mennyire dagad meg, vagy egyáltalán mi történik.. és legnagyobb meglepetésemre -  és megkönnyebbülésemre - pici mechanikai ráhatásra teljesen szétporladt. Konkrétan miszlikre esett. Gyorsan rá is kerestem a neten, hogy miből lehetnek ezek a térkitöltők, mert akkor már volt egy sejtésem, hogy ez kukoricakeményítő lesz. ÉS VALÓBAN. Hála az égnek a környezetvédelem jegyében egyre többen elkezdték ezeket a biopolimereket használni polisztirol helyett (de én pl. kakiszacskót is kukoricakeményítőből gyártottat veszek, innét is jött a sejtés). Már csak a kék szín volt a kérdés, de erre is azt írták, biztosan természetes színezék, ugyanígy, a környezetvédelmi és lebomlási szempontok miatt.

Ettől függetlenül nem nagyon aludtam az éjszaka - és reggel állatorvosnál indítottunk, bár a kiskutyákon az ég világon semmi nem látszott, gondoltam megkérdezem, mégis van-e bármi esélye egy bélelzáródásnak. Jenő megnyugtatott, hogy kizárt. Azóta is minden OK, lekopogom, de fontolóra veszem, hogy írok egy köszönőlevelet a könyvkiadónak, akitől a csomag érkezett, hogy tudtukon kívül megmentettek 2 skótjuhászt és gazdájukat egy laza karácsonyi állatorvosi ügyelettől. Örök hálám.

A polisztiroltól a mattabb felület, az édeskés keményítőillat és az extrudált "kuki" rágcsára emlékeztető állag különbözteti meg a kukoricakeményítőből készült térkitöltőt, valamint, amint írtam, mechanikai hatásra, illetve vízbe dobva darabjaira oldódik.





2025. december 7., vasárnap

Rejtélyek.. kinek mi.

Én tudom, hogy van, akit a Goldbach-sejtés, vagy a fél pár zoknik foglalkoztatnak, én beérném azzal, ha kiderülne, mi a kvaanyját lehet csinálni, amikor drága kiskutyád olyan mértékben f*ssa le magát, nyilván a tél közepén, amire csak a skótjuhász képes, lehetőleg teljes fenékszőrzet+hátsólábak kombinációban.

Az én bevált és egyetlen fegyverem ebben az évszakban - bevallom - az olló. Nem vagyok hajlandó kutyát rakni a kádamba, a kinti slagos rendbehozatal ilyen hőmérsékleten kizárt, a törlőkendőhöz sok sikert.

Úgyhogy rendkívüli kíváncsisággal várom az univerzum vagy bárki skótjuhászos megoldását.. ha van egyáltalán. Ellenkező esetben Newton-sejtésként hagyom az utókorra a problémát. Egy olló társaságában.

Muszáj volt cuki képet feltennem, a lelki nyugalmam érdekében.


2025. december 1., hétfő

Sérüléses agyramenés

Ma este a sétát és vacsorát követően vettem észre, hogy Asszírka sántít a bal elsőre. Hát, az egyik kis talppárnája szétvált. Nem vérzik, meg semmi, de azért elhasadt. Hát mit is mondjak.. kurvára örülök.. nincs egy hete, hogy a jobb hátsó talppárnáját vágta fel az esti séta alatt, amit csak abból vettem észre, hogy vértappancsokat hagyott Anyánál a konyhakövön. Akkor nem is sántított, így feltételezem, ez jobban fáj szegénykémnek. És igazából nem nagyon tudok segíteni rajta. Nem tudom, állatorvos segítene-e, lehet hogy a héten elviszem, ha nem javul pár napon belül..

Olyan fura.. Asszírka mindig összeszed valamit és igazából sosem tudom, hogyan. Még nagyon régen kiverte a saját egyik alsó metszőfogát, itthon, a kertben. Levágta majdnem egy teljes lábujját, itthon, a kertben. És most sem tudom, hogy sikerült neki 1 héten belül 2 lábán 2 sérülést összeszedni. Jó, nem minden héten játssza ezt el, de azért katasztrófa.. mert olyan.. értelmetlen hülyeségek ezek. Annyira sajnálom szegénykét. És ami még rosszabb, amikor (hála égnek ritkán) Asszírkával álmodok, mindig valami rossz történik vele. Talán mindez azért van, mert mindig azt éreztem, sokkal többet érdemelne, mit amit kap tőlem.. nem tudom. Azt hiszem ideje belehúznom. Mert mindennek annyira tud örülni.

Az említett mai meglepetés :(


2025. november 30., vasárnap

Képek csak úgy..

Gondoltam minden különösebb ok nélkül megszórom a blogot giccses téli képekkel, emlékbe. Múlt hétvégén varázslatos, mesebeli tájjá változott az otthonunk, 2 napra, innét válogattam néhány fotót:

Imád bokrokban dörgölőzni, ilyenkor meg aztán pláne

Asszírkának jól áll a téli táj..


... és a kanapén cukin alvás is.

Nyunyu a troll..





2025. október 31., péntek

Szocializáció, stressztűrés, dívák, póráz

Miután egy mai, egyébként nagyon várt halloween-i kutyaséta programunk törlődött (a forgalmi helyzet miatt), plusz a holnapi PeKe kirándulást is lemondtam (az általános kondíciónk miatt), gondoltam levések néhány gondolatot, ami mostanában merült fel bennem, néhány facebook poszt elolvasását követően. Persze kérdés, hogy mégis miért foglalkozok én még facebook posztokkal, de a régi énemhez képest elhanyagolható, hogy mennyire élem bele magam kutyás közkérdésekbe. Egyszerűen már nem érdekelnek. Nekem megvan a 2 szuperjól összerakott - sajnos lassan idősödő - állatkám, és hála égnek viszonylag nyugodt életet tudok élni velük. Kivételes helyen, kivételes szabadsággal, szóval csak hálás lehetek. 

Ugyanakkor mostanában megint számtalanszor belefutottam a "kutyások egymást aprítják" témákba, ahol brutálisan elszaporodtak (vagy mindig ennyien voltak??) a "mindenki tartsa a kutyáját pórázon" kutyás (!) megmondóemberek. És itt jön a "mert múltkor is odarohant egy kutya hozzánk" meg "ha a másik barátságos is, az enyém nem" stb. érvcunami.

Nekem ezzel az egésszel az a bajom, hogy a póráz-nempóráz vitahörgésben a legkurvafontosabb dologgal senki nem foglalkozik - ez pedig nem más, mint a SZOCIALIZÁCIÓ.

Öregem, van egy rossz hírem: a társadalomban SOHA nem leszel egyedül a kutyáddal. Ha tetszik, ha nem, SOK MÁS kutyás fog körülvenni. És SOHA nem fog minden úgy történni, ahogy éppen TE szeretnéd. Értem én, hogy az ego világában élünk, de meg kéne érteni, hogy kissé túlnépesedtünk az utóbbi időben. És most nem térek ki arra, hogy manapság mennyi kutya van a társadalomban és ehhez képest mennyi embernek konkrétan semmi fogalma nincs a kutyáról, legyen az elsőgazdi, vagy aranykoszorús mestertenyésztő - mert nem ettől függ, hanem attól, hogy hajlandó-e időt/pénzt/energiát invesztálni a kutya megismerésébe/megtanulásába.

És én azt is értem, hogy a legegyszerűbb egy darab madzagra rakni azt a kutyát, aztán magányos flexiharcosként róni az utakat, majd lehülyézni mindenkit, aki 2 méternél közelebb mer jönni. Mondjuk nem tudom, ebben mi a jó, szerintem kvaszar minden szembejövő kutyára kisebb szívrohamot kapni, de legalábbis befeszülni, meg felkészülni a világvégére, de legalábbis átmenni az út túloldalára, a kutyáról meg ne is beszéljünk, aki ugyanezt éli át, hála a gazdájának, de legalább a saját tempójában sem sétálhat soha, futásról ne is beszéljünk, a szabad mozgás-szimatolás örömét pedig a mezők helyett az örök vadászmezőkön éli majd csak meg.

2025. július 13., vasárnap

Kirándulás - Felsőörs

Azt hiszem bejött nekem ez a Balaton-felvidék :) Mára a múlt heti túrától nem messze néztem ki egy hasonló hosszúságú újabb kört, ahol még szintén nem jártunk. Könnyebb terep, több árnyékos-erdős szakasz, picit kevesebb látnivaló, 7,6 km - ez a mai összefoglaló :)

2025. július 6., vasárnap

Kirándulás - Káptalanfüred

Huh, nagyon rég írtam.. pedig voltak azért események kis életünkben, elvégeztünk ,egy rally obedience alapozót a MedDog-nál, voltam kutyás előadáson szintén náluk, járunk azért kirándulni, a srácok és én sem lettünk fiatalabbak, stb. Na mindegy, valamikor talán ezekről is lesz szó.. de most csak a mai balaton-felvidéki kiskörről hagyok itt egy emlékjegyzetet.

2025. április 18., péntek

Bakonyi medvehagymás hétvége és hajnali Budapest

Két Utazz kutyáddal programon is részt vettünk az elmúlt hetekben, a bakonyi medvehagymás-kisvonatos hétvégét már évek óta nézegettem, a hajnali Budai Várat és a cseresznyevirágzást pedig egyszer láttuk már, tavaly meg lekéstük, amit őszintén bántam - szóval idénre be kellett húzni mindkettőt:)

2025. február 23., vasárnap

Kirándulás - Kőris-hegy

A mai menü a már többször végigjárt Szépalmapuszta-Kőris-hegy volt. Csodaszép, napsütéses időben, éppen hidegben indultunk a hoteltől, majd a sárga -> sárga háromszög -> kék barlang úton terveztem mászást, fel a hegyre.

Csak egyszer futottunk bele kb 6 db szarvasba, kiskutyák kondija pedig nem valami fényes, plusz azért öregszenek, szóval hála égnek nem volt komoly elrohanásuk. Nyilván meglódultak, egy fél hegyoldalig próbálkoztak, aztán visszatepertek. Most mondhatnám, hogy "ám ez még mind semmi", mert ha őszinte akarok lenni, én mindeközben rohadtul azzal voltam elfoglalva, hogy túléljem a kék barlang út mászását. A műútig egészen jól ment, utána, a legkeményebb szakaszon, az Ördög-lik útján viszont valami nagyon elromlott. Még soha életemben nem bírtam ennyire rosszul emelkedőt. Azt hittem nem tudok felmenni. Rengetegszer meg kellett állnom, csak néztem magam elé és filóztam, hogy ez mi a sz*r. Ennyire nem lehet rossz a kondim. Lehet, hogy csak az időjárás, vagy túl voltam öltözve, de azt éreztem, hogy a megállók sem igazán segítenek és sem tüdőből, sem izomból nem bírom. Persze ilyenkor az emberben felmerül, hogy tuti van valami, amiről nem tudok, vérnyomás, vagy szív. Utóbbit anyai ágról simán hozom.. szóval lehet hogy nem ártana egy vizsgálat. Aztán persze ki tudja, lehet hogy csak ma volt valami. Mindenesetre elkeserítő volt. Mire felszenvedtem magam a kilátóig, már kb azt sem tudtam hol vagyok.

A pihenő, evés-kávé-víz sokat segített, rendeződtek a dolgok. Néhányan voltak még fent rajtunk kívül, de mindenki csendben elvolt magával. A visszafelé út végig lejtett, így itt már csak a csúszásra kellett figyelni egy nagyon rövid meredekebb szakaszon, mert a hegyen még volt pici hó is. Aztán a piros-kék elágazásnál pont találkoztunk egy futóval, aki kedvesen figyelmeztetett, hogy 2 km-re a piroson van egy vadász. Úgyhogy jó gyorsan a kék mellett tettem le a voksot. Visszafelé gyorsan haladtunk, kb 1 óra alatt a kocsinál voltunk. Összesen 10,1 km, 3 óra lett a mérleg. Tényleg nagyon szép kirándulás volt, az erőnlétpánikot leszámítva.

Képek emlékbe:


A Tekeres-kút



Első idei kankalinfotó, ezen kívül egy kis csoffadt hóvirágot láttunk, de nemsokára érkezik a tavasz sztárja: a medvehagyma




2025. február 9., vasárnap

Balaton-felvidék az Utazz kutyáddal

Ma ismét az Utazz kutyáddal csapathoz csatlakoztunk, egy Balaton-felvidéki kirándulónap keretében. Valójában a csapat egy teljes hétvégét lent töltött, nekünk most ideálisabb volt egy napos programként társulni.

A terv 3 minikirándulást tartalmazott, ami tökéletesen megfelelt nekünk. Rövid, de erősebb emelkedő a Fekete-hegyre, jellegzetes balatoni dimbes-dombos tájak, kőtenger, Hegyestű. Összesen talán 7-8 km-t mehettünk, de nem is ez volt a lényeg. Csodaszép napsütésben, kedves emberek és sok kutya között eltöltött, igazán nyugodt, kellemes vasárnap volt. Kényelmes így, az útvonalakat, helyszíneket megtervezik helyettem, csak élvezni kell a napot.

Állatkák nagyon boldogok voltak, ráadásul Asszírka sem esett szét annyira az ingertömegtől. Hullára szocializálódták/szimatolták/rohangálták magukat, erőnléti edzést is toltak a sok-sok lépcsőzéssel, itthon pedig mindenki egységesen kiterült.

Néhány kép emlékbe:




Newton megpróbál kikecmeregni egy madáritatóból a szentbékállai kőtengerben








2025. január 11., szombat

Újabb év

Az év végi összefoglaló helyett - évindító bejegyzés :)

Furcsa hangulatban lebegek, ezért úgy döntöttem, írok.. szinte észrevétlenül és kicsit üresen illantak el az ünnepek és az év vége, immár 2025 van. Newton néhány nap múlva (01.18) 8 éves lesz. Nem tudom, mit gondoljak erről :) Mondhatnám, hogy gyorsan eltelt, de ez nem igaz. Olyan sok mindent éltünk át együtt, annyira tartalmas volt az együtt töltött idő.. ezért furcsa és megfoghatatlan, hogy a felnőttből lassan átlép az idős korba. Nem gondolom, hogy "öregszik", mert nagyon jó állapotban van. De múltkor felfedeztem a pofiján az ősz szőrszálakat.. fel sem tűntek. Amúgy is van fehér színezete itt, szóval alattomosan megbújtak közöttük, körülöttük. Annyira remélem, hogy sokáig jól lesz még. Asszírkának sokkal több ősz szőrszála van, de ezek a stressz miatt kerültek oda. Neki nem jött jól, hogy mindenféle versenyzést és sportot leredukáltam, túl fiatal volt még ehhez, de nem tudtam tartani a tempót. Hála égnek ettől függetlenül ő is jól van, novemberben töltötte a 7-et.