A hétvégi program helyszíne ismerős volt, a Szépalma Hotelt nagyon szeretem, csodaszép környezetben, igazán kutyabarát hozzáállással találkozunk minden alkalommal. Itt még az esti séta sem esik nehezemre, mert csak kilépsz a hotelből és teljes nyugalomban, holdfényben, miniarborétumban találod magad. A vacsorák és reggelik csodálatosak, a kutyák akár az étterembe is elkísérhetnek.
A szombati kirándulás alkalmával átsétáltunk Bakonybélbe, útközben szedhettünk medvehagymát, mondjuk én ezt vasárnapra hagytam, hogy frissebb leveleket tudjunk hazahozni. Kellemes 10 km után érkeztünk meg a kis faluba, ahol medvehagyma-fesztivált tartottak. Ez elég hangos slágerénekléssel és kisebb tömegnyomorral, valamint kajáért való sorbanállással járt, kiskutyák pórázonszenvedő fejet vágtak, hát nem hatódtam meg :D cserébe kaptak a medvehagymás lángosból és pogácsából is.. málnaszörp és (nekem) süti volt a kiegészítő menü, rendkívül elégedett voltam:)
Először úgy gondoltam, túl sok az 1 óra, amit kaptunk, aztán olyan gyorsan elröppent, plusz nem is ártott a kellemes fűben ücsörgős pihenés. Ezután elsétáltunk még a Szentkúthoz, itt én kicsit feljebb sétáltam, mert emlékeztem, hogy anno találtam itt kónya vicsorgót, jelentem, még most is megvannak:) azután a padokon napozás következett pár percig, itt kiskutyákat felváltva megmadzagoltam, hogy egyszerűbb legyen figyelni rájuk.
A nap egyik különlegessége következett, ugyanis kisvonattal vittek vissza minket (majdnem) a szállodáig. Kíváncsi voltam, állatkák hogyan fognak reagálni, kisvonaton még sosem ültek:) nem volt sok helyünk, az tény, lefeküdni max felváltva tudtak, de inkább ültek, kivéve egy-egy erdei úti kátyú esetén, amikor inkább próbáltak fekve stabilizálódni. Asszírka végtelenül cukor módon nézegetett ki a kocsiból, Newton lelkesedése mérsékelt volt. A döcögős vesekőlerázós részek mondjuk nem jöttek be nekik. Én nagyon élveztem az egészet, csepegő eső, esőillat, erdő, nézegetés.. kiszállás után a hotelig volt még 1 km, ezt letoltuk, aztán hullafáradtsággal zuhantunk be a szobába. Én mondjuk azt hittem, az étteremig nem tudok elmenni, vacsorázni, ami amúgy elég erős motiváció. Kuttyok maradtak a szobába az esti körig, Newtonból mondjuk elegem is volt, mert beleszeretett egy ivartalanított snauzerbe (kanba, miértisne), és egész nap ezzel szórakoztatott. Asszírka mondjuk a másnapi túrán Pezsgővel művelte ugyanezt, aki szintén ivartalanított kan. Nem csinálják durván, de kísérgetik őket folyamatosan. Én mindig szólok a gazdáknak, hogy mehet a pofon nyugodtan, illetve szóljanak nekem, ha agyramenőek, plusz tiltok, meg néha pórázozok, meg Newtont mondjuk el is kaptam egyszer, a nyomatékosítás kedvéért. Ilyenkor határozom el mindig, hogy most mennek ivartalanításra, de még mindig várni akarok kicsit, mert ugyanakkor nem kezelhetetlenek, nem agresszívek. Plusz az ivartalanításnak is bőven megvannak a hátrányai, lásd elvesztett "kanszag" és a többi kan zaklatása (ezért a snauzerért pl több más kan is odavolt, őket meg is kötötték, mert nem bírtak velük). Szóval ivartalanítani is ésszel kell, főleg, hogy ezt aztán nem lehet visszacsinálni.
Másnap Bánd és a Szentgáli tiszafás következett, rövidebb, pici mászós túrával. Egyszerűen varázslatos időnk volt, csodaszép napsütéssel, igaz, több fokos lehűléssel. Medvehagymaszedés kipipálva:) fél 2 körül ért véget a programunk, kellemes fáradtsággal, boldogan vettük hazafele az irányt.
Képek:
A hajnali budapesti kirándulás pedig hozta a várt boldogságot:) varázslatos fények, napfelkelte a Lánchíd felett, séta a Várban, a Halászbástyán, és persze a valószínűtlenül rózsaszín virágú csereszenyefák.. mindig szeretem a kiskutyákat sokféle helyzetbe rakni, egy fővárosi környezet pedig erre tökéletes lehetőség:) igaz csak mentünk-jöttünk, de az épített környezet, rengeteg inger (villamos, ugye:)) és szag rendesen leterheli a rendszerüket. Büszke vagyok rájuk, mert nagyon szépen helyt állnak.. itt is:)
Jöjjenek a képek emlékbe:)
Köszönjük a csodálatos élményeket:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése