Hát megérkezett...

Alig egy évvel Newton után megérkezett tehát a második skót.. az előzményeket minden kedves Olvasó ismeri, ezért nem is részletezném.

Az elhozatalt péntek délutánra terveztük, viszont én már csütörtökön délután fel kellett menjek Pestre, más ügyben. Newtont ezért lepasszoltam Csanakra, Anyához.

Kata a fél 4-et jelölte meg, ebből végül negyed öt lett, a csodálatos péntek délutáni pesti dugónak köszönhetően... az IKEA-ban előbb beszereztük az otthon felejtett játék (ismerős szitu :)) helyetti pótjátékot, aztán irány az Afterhero kennel!

Útközben arra gondoltam, hogy mennyire "második gyerek"-es már ez az elhozatal!? Semmit sem pörgettem túl :) szinte csak pelenkát és egy játékot vettem a kicsinek.

Katánál a papírozás/infoátadás/egyeztetés is pikkpakk ment. Kb 10 perc alatt átbeszéltünk mindent - oltási- és etetési program, féregirtás, stb.. Katáék nagyon aranyosan meg is fürdették és habosra szárították nekünk a picit :) Nem sokkal később már az autóban ültünk és tepertünk Győr felé.

Asszír eleinte nagyon boldog volt, aztán picit nyüsszögött, miután eltelt negyed óra és rájött, hogy ez valószínűleg tartósabb helyzet, mint amit elsőre tippelt volna :) Végtelen aranyos volt, mindig hozzám bújt, az ölembe mászott és ott pihent, többször aludt is, vagy legalábbis félálomban volt. Mire Győrbe értünk, felébredt és azért eléggé lihegett, ez a stressznek és a kocsiban lévő melegnek is köszönhető volt valószínűleg. Én végig olyan nyugodt és normális voltam, teljesen meglepődtem saját magamon :)

Először ki kellett ugranunk Csanakra, Newtonért. A picit nem vittük be rögtön a kertbe, kicsit letettük a fűre, hadd pisiljen/kakáljon ha kell neki - már jópár órája nem csinálta egyiket sem szegényke.

Newton a kerítés túloldaláról figyelt, de nem vinnyogott, nem hisztizett.

Felvettem Asszírt és együtt bementünk. Newton ekkor már próbálta megszagolni, nagyon érdeklődött. Leguggoltam hozzá, az ölemben tartott Asszírral, majd amikor úgy tűnt, ez így rendben, letettem a kicsit. Na, ekkor már erőteljes fenékszaglászás és féltékenykedés kezdődött.. Newton konkrétan lepisilte a kicsit, folyton nekünk dörgölőzött, ha meg akartuk volna simogatni a kiskutyát. Mindig bekeresztezett előtte, mindenáron mutogatta hogy ő itt a Jani... egyáltalán nem volt boldog, hogy új taggal bővült a banda...

Amíg gyorsan vacsoráztunk és összeszedtük magunkat, a srácok az előszobában voltak, nyitott ajtónál, de elbarikádozva. Folyamatosan, felváltva felvigyáztuk őket. Newton persze nem bántotta a kicsit (aki egyfolytában be szeretett volna jönni, folyamatosan ágaskodva nézett befelé), csak állt és nézett befelé, amúgy sem érezte túl jól magát, mert nem szeret az előszobában lenni. 

Szóval szegény picit nem várta nagy vendégszeretet Nyúl részéről..

Nemsokára hazaindultunk, mindenki elöl utazott, hogy ne legyen kivételezés.

Itthon Asszír mindent nagyon bátran felfedezett, sokkal önállóbb és magabiztosabb volt mint annak idején a Kisnyúl (bár neki nehezebb dolga volt, mert egyetlen fajtárs sem volt a közelben, hirtelen egyedül maradt).

A játékoknak nagyon örült, meg Newtonnak is próbált udvarolni, nem sok sikerrel. Ha a pici odafeküdt mellé, Newton felállt és odébbment, stb stb.. azóta sokan mesélték, hogy ez  minden kétkutyásnál így volt. Az ember amúgy rózsaszínen azt képzelné, hogy jajdeboldog lesz a kutyája, hogy visznek neki társat.. hát nem annyira :) A gazdi megoszló figyelme és az udvarlás a picinek minden kutyát megvisel, akire eddig egyedüliként fókuszált a család.

Azért hosszú volt ez a nap... az első este a "szagosított" bagollyal

 Newton kb másfél napig nem állt szóba Asszírral, aztán egyszer elkezdtek itthon játszani, egy plüsst cibáltak fel-alá.

Most már annyival változott a helyzet, hogy Newton megengedi a kicsinek, hogy mellette/picit rajta aludjon, meg játszik vele a lakásban. A sétákon továbbra is se teszi-se veszi, mondjuk tegnap játszott vele egy füves területen a közeli téren. A játék mindig egyféle: tárgymutogatás-kergetőzés-húzkodás. Newton amúgy aranyosan csinálja, hagy esélyt a picinek az elkapásra és a megszerzésre is :) 

Boldogtalan fej..

Sormintába rendeződve..

 A séták amúgy rendkívül romantikusak.. először akartam venni kutyahordozó oldaltáskát (nem ilyen rózsaszín förmedvényt, hanem normális sporttáska jellegűt, átvethető pánttal), így ha a pici nem bírja az iramot, akkor is vihetem és nem kézben kell cipelnem - végül lebeszéltek róla, meg nem is találtam a Fressnapfban olyat, ami elég nagy lett volna - ha még bele is fért a pici, pár héten belül tutira kinőtte volna. Ezért meg nem adok több mint 10 ezer forintot. Vagy ha a mérete volt jó, a kiképzése nem tetszett. Illetve ami 12 kg-ig jó, arra azt mondom, nem tudok cipelni egy 12 kg-os kutyát bakker... 

Szóval erről lemondtam, főleg, hogy látszott, a pici elég jól bírja az iramot, mondhatni, meglepő az erőnléte egy babától :)

Így sokszor együtt megyünk, Newton szabadon, flexin vagy ledobott hosszúpórázon, Asszír szabadon vagy kézben.. időnként Newton-t is ő vezeti, merthogy imád belekapaszkodni a hosszúpórázba és húzza-vonja a nagyot, aki megtanulta, hogy pórázon alkalmazkodni kell, így ha az megfeszül, ő megáll... van hogy szegény körbe-körbe jár, ilyenkor azért megmentem :D

Newtonnak azért biztosítok Asszírmentes hosszabb sétákat, hogy le tudjon fáradni és hogy érezze, azért a kapcsolatunk nem változott meg véglegesen a pici miatt.

Hűha, annyi minden van egyébként - érzések, tapasztalatok - amit le szeretnék jegyezni, hogy azt hiszem, nem erőltetem bele az összeset egy bejegyzésbe.. szóval folyt. köv.!