Egyéni óra és problémamegoldás Newtonnal

Úgy gondoltam, hogy ideje szakértőt bevonnom az elrohangálós problémakörbe (nem részletezem, elég sokszor megtettem már itt a blogban... és basszus ez az egyetlen problémám a kutyámmal az egész életben..).

Érdekes módon erre egy nem annyira buta helyzet ébresztett rá - bár ez is buta volt, de nem a legbutább, ha értitek. Newtonnal mentünk egyik este haza, amikor is őt kiengedtem a kocsiból és pakolásztam még egy kicsit. A szembe oldali járdán pedig vittek egy pitbullt, pórázon. Egy kevésbé barátságosat, a gazda saját ismertetése alapján. Newton pedig átrohant... a gazda rákiabált, hogy ne menjen közel - mondjuk ha a másik kutyán látja a figyelmeztető jeleket, sosem rohan az arcába, megáll pár méterre - de ez nem mentség. Szóval a gazda ráordított Newton-ra, ami teljesen érthető volt az ő részéről, majd szólt, hogy meg kéne ám kötnöm a kutyámat. Én persze visszaszóltam, hogy ha veszélyes a kutyája, tegyen rá szájkosarat, persze tudtam, hogy neki van igaza, inkább csak azért vágtam vissza, hogy ne erősödjön bele a kötözködésbe... mert erre már láttam példát, ugye.

II. Afterhero kenneltalálkozó

Vasárnap kenneltalálkozón voltunk Vasadon, amit nagyon-nagyon-nagyon vártam!!

Végre megismerhettem a többi Afterhero kutyit és gazdit élőben is, mert hát OK a facebook, de azért én az élő kapcsolatok híve vagyok :)

Az eredeti terv szerint Budapesten aludtunk volna szombat este, hogy ne vasárnap kelljen lenyomni a több 100 km-es vezetést, de végül szombaton olyan ramaty időjárás volt (a soproni óra el is maradt), hogy megijedtünk, mivan ha lemondódik ez a program is, aztán feleslegesen égetjük itt a dízelt (ami környezetvédelmi szempontból is csúnya dolog, ugyebár)...

Miért is csináljuk mi ezt az egészet??

Néha óhatatlanul is felmerül az emberben, hogy tulajdonképpen miért is kutyázunk? Miért tartunk kutyát? Hiszen lássuk be, a hétköznapok nem valami egyszerűek manapság, a kutyás létet pedig igenis össze kell ezekkel egyeztetni - merthogy a kettő között nincs igazán közös halmaz..

Nagyon kevesen vannak, akik a munkahelyükre magukkal vihetik a négylábút. Amíg mi dolgozunk, a kutyáink otthon vannak és halálra unják magunkat, legalábbis alszanak a nap nagy részében. A ő napjuk akkor kezdődik, amikor mi félhullán kijövünk a munkahelyről. Lakáskutyások ilyenkor már sprintet nyomnak hazáig, hogy a kutty mihamarabb le tudjon menni, elvégezni a dolgát... Kerti kutyások előnyben, itt a foglalkozások ideje választható.

És mi van, ha megoldhatatlan?

Régóta érik bennem ez a bejegyzés is, akár saját, akár mások példája miatt is.

A cím arra kíván utalni, hogy vannak olyan helyzetek/problémák a kutyázásban, amire az ember úgy érzi, NEM TUDJA és SOHASEM fogja tudni megoldani.

Azt hiszem én már nem is mondom, hogy nekem miaz :D - mert mindenki aki olvassa a blogot, rávágja, hogy igeeen tudjuk: az elrohangálás más kutyákhoz... ez így van. Az ember egy ideig próbálkozik, aztán néz maga elé kérdőn, aztán feladja.

Az ivartalanításról

Az a nagyon nehéz a blogírásban, hogy egy-egy mindennapi kutyás témában vajon mire kellene kihegyezni a dolgot annak érdekében, hogy a bejegyzés adjon valami pluszt, a neten (vagy bárhol) megtalálható 6 millió másik cikk mellett?

Hiszen nem akarom megismételni az elérhető információkat, nem akarok reagálni a kommentekre/néphiedelmekre/valós és valótlan információkra (meg hát milyen alapon is tenném, OK, nyilván nem vagyok teljesen analfabéta a kutyás világban, meg zoológusként végeztem az állatorvosi egyetemen, de azért nem gondolnám, hogy bármelyik is feljogosít bármire).

Pár nap szabadság...

Minden évben ki szoktam venni pár nap szabadságot ősszel is - idén is így történt.

Néhány dolgot ügyintéztem, de amint lehetett, pánikszerűen távoztunk Vázsonyba.

Azt hiszem nem is nagyon kommentálom a dolgokat, csak felteszek pár képet, mert erőm az nincsen.. ma is valami hülye front van, újabban egyáltalán nem bírom őket..

Kutyázási nehézségek a mindennapokban..

Múltkor a Lányokkal a közelben, egy gyönyörű dombvidéken sétáltunk estefelé a kutyákkal, amikor is megjelent a zöld terepjáró a domboldalban.. tudtuk, hogy ez mit jelent: vadász.

Hát, a kutyások ilyenkor nem boldogok. És nem maga a vadász, mint tényező. Hanem a stílus, mint tényező (pedig végül ő még tényleg nagyon kedves és kultúrált volt, amikor felszólított minket, hogy azonnal forduljunk vissza a faluba).