2024. május 12., vasárnap

(N)agyonkutyás hétvég(r)e

Az úgy volt, hogy Katánál született egy übercuki, kivételesen egészséges (CEA genetikai mentes, pl, de ez csak egy a sokból) tri kis szuka, akit mindenképpen látni szerettem volna és azt hiszem, Kata is meg akarta mutatni, mert teljes joggal lehet büszke erre a kis csodára.

Megbeszéltünk egy sétát szombatra, úgyhogy nagy boldogsággal hajítottam be a srácokat a kocsiba és húztunk fel Pestre, Katáékhoz. Mint mindig, most is választhattam volna, hogy kit hozzon magával, de mint mindig, most sem tudtam választani :) A kis hercegnő, Shira egyértelmű volt, Kata rajta kívül egy másik kölyköt, Azúrt, a felnőtt bandából pedig Shiro-t, Kimba-t, Lyra-t, Valkyrie-t hozta. Csatlakozott hozzánk egy másik gazdi is, Árpi, Niobé-val és Nova-val, úgyhogy 10 kutyával indultunk el. Az útvonalat (mint később rájöttem) részben ismertem, a Sorrento-sziklákat útba ejtve a Solymári várig mentünk (itt mondjuk még sosem voltam), beszélgettünk, továbbá rendszerint megálltunk és megvártuk amíg minden szembejövő megcsodálta/végigsimogatta a valóban impozáns látványt nyújtó skót bandánkat :)

Az útvonal csodaszép, árnyas-hűvös erdő a patak mellett, mindannyian nagyon élveztünk szerintem minden egyes métert,amikből összesen 8 km-t raktunk össze. A kiskutyák tényleg hősök voltak, Kata nem az a szívbajos, hagyta, hogy a patakon átkeléseket (hídon, vagy farönkökön, esetenként raklapokon) a minik önállóan oldják meg, és nagyon ügyesen meg is oldották. A várban aztán hosszabban időztünk, egy ácsolt kis színpadon üldögélve, beszélgetve, hogy a picik ki tudják pihenni magukat. Nagyon cukik voltak, bevonultak a színpad alá és az árnyékban el is aludtak. Azután fotóztunk, illetve Kata csinált profi képeket, én mobillal néhányat. Itt is komoly rajongótábort gyűjtöttünk, sokan odaálltak és csodálták a várfalon sorbarendeződött szépségeket - volt aki konkrétan azt mondta, micsoda szerencse hogy pont most értek oda, mert lemaradtak volna erről az élményről :) amúgy tényleg mindenki kedves volt, senki nem szólt be az egész kirándulás alatt, pedig aztán volt minden - kisgyerekesek, biciklisek, biciklis kisgyerekesek, nyugdíjascsoport, stb-stb. Kutyások is, de meglepően kevesen. Majdnem öt órát voltunk úton, nagyon élveztem. Boldog voltam, hogy kiskutyáim gyakorolnak, kaptak szocializációs feladatot és ingereket bőven - olyan büszke tudok lenni rájuk, mert tényleg gond nélkül veszik mindezt, így is, hogy mostanában ebből semmit nem kapnak a hétköznapokban. Mondjuk mocskosul el is fáradtak agyban, még ma is ki vannak ütve:) nagyon hálás vagyok most ezért a programért Katának és Árpinak, azért mostanában nem vagyunk elárasztva ilyen szuper boldog napokkal, hiányoznak a bandázások.. 

Mindenképpen mesélni akarok pár szót a kis Shira-ról:) engem megvett kilóra :D végtelenül stabil kiskutya, én inkább aggódtam amikor egyszerre 3 gyerek esett rá hogy megsimogatja, neki konkrétan semmi baja nem volt evvel. Nem ijedt meg senkitől és semmitől, cuki volt, rohangált, kiszedte a talpacskájából a növényeket, tepert, játszott, a várban aludt, hídon/patakon közlekedett probléma nélkül - és csak az utolsó 200 méteren kellett cipelni, mert addigra tényleg elfáradt. Ja, 11 hetes... egyszerűen egy kis csoda. Az hiszem, a hétvége legnagyobb eredménye, hogy nem hoztam haza. Mert nagyon megtettem volna. Csak a realitás rántott vissza, hogy nem, nem bírom energiával, idővel, mondjuk pénzzel sem mindig egyszerű XD én kiskutyát szívvel-lélekkel 1500%-on nevelek.. nem tudok másként. És ehhez most nincs meg a háttér és az elszántság. De nem baj. Óriási öröm látni ilyen skótbabát:) és Katánál a legjobb helye van. Sőt, még az is lehet, hogy tervezünk vele, amely terveknek a Newton is a része - de pszt, ez még a jövő titka:)

Jöjjenek a képek:

Oltári cuki előlről-hátulról :)







Picik nélküli várfalas csoportkép <3

Ma pedig kirándultunk, egy egyszerű kis kört néztem ki reggel, még mindig a biztonságra törekedve (kisvaddisznók..) több murvás erdei úttal. Porváról indultunk, Ménesjáráspuszta, aztán zabolai út, Hódos-ér.. a végén sikerült 12 km-t letolni, pedig, mint említettem egyszerű kis kört néztem ki. Szint nem volt benne mondjuk, de azért a végére már elég is volt :) Voltak unalmasabb, és voltak gyönyörű szakaszaink is.. nem is írok többet, jöjjön inkább pár kép:


Csuhás a porvai kocsma előtt:)



Erős hétvége volt, de kiskutyák kidőltek és boldogok - úgyhogy én is boldog vagyok :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése