Kirándulás a Programok Hatlábon-nal - Nadap

Elmaradtam ezzel a bejegyzéssel, mert a kirándulás a húsvéti hosszú hétvége szombatján történt, de jobb későn, mint soha - főleg, hogy így képeket is tudok feltenni, már kint vannak facebook-on.

Nagyon megörültem, hogy Nóriék lejönnek túrázni Budapestről, már nagyon rég nem csatlakoztunk hozzájuk, de energia, idő és pénzkérdés is, hogy nekünk oda-vissza összesen 3,5 órát kell utaznunk, ha velük szeretnénk tartani - és a pesti forgalom sem nagy kedvencem.

Nadapon sohasem jártam, a Velencei-hegység kiesik, pedig nem vészes a távolság. Az útvonal végig nagyon-nagyon tetszett, csodaszép kilátással, kedves ösvényeken, meleg erdőkön keresztül sétáltunk le végül 10 km-t a tervezett 7 helyett, amit én egyáltalán nem bántam, bár az tény, hogy váratlanul ért minket a 23 fok, így március végén. Rohadtul elfáradtunk :)

Newton amúgy is ment mint a gép, ő mindig teljesen odavan a kutyatársaságért, végig fel-alá futkározott, arconpörgött, szimatolt, udvarolt. Asszírka egy idő után rám csatlakozott, neki elege volt a nyüzsgésből és szokatlan módon nem szétesett pillangó, hanem matrica üzemmódba váltott. Az elején amúgy olyan gyökér volt mindkettő, azt hittem agyonverem őket. Amint kiszálltak a kocsiból és meglátták a többieket, folyamatos nyüszítés, nyígás, pórázrángatás, fejkapkodás,  másodpercenkénti szimatolás-pisilés, alig vártam hogy elinduljunk és elengedjem őket, hát én ezt nem bírom idegekkel :D

Azért a túrát sikerült végigizgulnom, mert amerre mentünk, eszméletlen mennyiségű vaddisznótúrás.. mindenhol. Az úton, az út 2 oldalán, beljebb az erdőben, elhaladtunk dagonya és vadetető mellett is - és hát most van a kisvaddisznószezon, mint tudjuk. Szóval nyugodt, az nem voltam. Néhány helyen meg is madzagoltam a Nyulat, amikor a kutyák elkezdtek nagyon szaglászni meg letérni az ösvényről - de sokan mások is így tettek. A feladatokat ezúttal elég lazára vettük, a meleg, a kutyáim és saját szétesettségem miatt nem lett volna túl sok értelme erőltetni. Inger pedig volt így is elég, jöttek bringások, futók, lovasok, túrázók.. de nagyon jó volt beszélgetni emberekkel, találkoztunk régi ismerősökkel és új gazdikkal is.

Azért is szeretem ezeket a programokat, mert benne tartják a kutyáimat a társas érintkezés etikettjében, meg nagy szükségük is van a csoportos ingerekre, miután hétköznap semmi ilyen buliban nincs részük. És nyilván nagyon jól kommunikálnak, de gyakorolni, meg szituban maradni tudni kell. Főleg Asszírkára fér rá, aki a fékezett habzású életmód óta még gyorsabban szétesik társaságban, érzékenyebb is lett, elfárad és ilyenkor bebújik a lábam közé, ki akar jönni a szitukból, vagy akár ki is kap más kutyára, aki túl közel jön hozzá - megpróbál egyfajta "hagyj békén, ne gyere közel"-privát területet felállítani. És hát ez azért nem jó - még ha nem is veszélyes, nem szép. Szóval nem árt felgyúrni a tűrőképességét.

Minden pocsolya közrajongásnak örvendett ebben az időben

Hunyor, talán a kisvirágú, de nem volt időm megnézni a határozóban

A srácok a tavaszi héricsek társaságában

Ez amúgy pont az indulás, a két skót hátrébb orral beleállva a földbe, én meg valószínűleg épp csendben káromkodtam, mert az agyamra mentek.