Magyarországon nem rendeztek még ilyen fajtaspec hétvégét, külföldön jellemzőbb (főleg a cseheknél) hogy csakskótos táborokat, versenyeket tartanak, pl. agilityben, terelésben is. Őszintén remélem, hogy ez itthon is hagyománnyá válik, főleg, mert ha még lesz kutyám, akkor az csakéskizárólag sheltiebogyó lesz :)
Volt agilityverseny, kúszóverseny, engedelmes és ügyességi feladatsor, hobbi szépségverseny, kirándulási lehetőség.. én persze az ég világon mindenre IS jelentkeztem, mondjuk sejtettem hogy erősen túllőttem a célon, mert eléggé el vagyunk szokva ezektől a szituktól jelenleg. Vasárnapra végül nem is tudtunk menni, amit végtelenül sajnáltam, de élményt a szombat is bőven biztosított :)
9-kor kezdtünk, nekünk Tés 1 órányira van, elég nehéz volt időben felkelni. Megérkezést követően azonnal ismerősök-nagy ölelkezés (Anita ❤), üdvözlés, tiszteletkör. El voltam szánva, hogy nyugalommal toleráljam Newton összeskutyához odamegyek-baromságát (csak egyszer akar megnézni mindenkit, utána már felismeri és halálra unja őket, ugye), de meglepetésemre nem is volt vészes a dolog, szerintem öregszik :D
Némi kolbászolás után kiskutyákat leraktam az autóba, segítettem agillitypályát építeni Andiéknak. A sok eső miatt eléggé felázott a talaj, így a csarnokban rendezkedtünk be. Igazi agility bírót kaptunk Fazekas Ági személyében, nekem ez is nagyon tetszett, az egész rendezvény cuki és mégis színvonalas volt. Ahogyan a homokos talajon mászkáltam a többiekkel, kúszórögzítőket és akadályrudakat cipelve, annyira visszajött a régi versenyhangulat... nagyon élveztem.
A hosszú kihagyás és minden egyéb (fizikai/gyakorlási) felkészületlenség miatt kezdő kategóriába neveztem és 30 centis ugrómagasságot kértem. A futamok előtt lehetett picit gyakorolni, ezt kihasználtam, mindkét srácot bevittem néhány akadály erejéig. Hát sokat nem kellett nekik magyarázni, de azért éreztem a saját mozgásomon a rutin durva eltűnését :)
A pályák nem voltak rövidek (15-16 akadály), viszont kezdőben mindkét futam jumping volt. Nem is vállaltam volna zónásokat, vagy szlalomot, gyakorlás nélkül ezek baleset/sérülésveszélyes akadályok - ezért sem neveztünk az openbe. Bejárni amúgy bejártam az opent is (ők kezdtek), hogy gyakoroljak. Nagyon élveztem, főleg így, könnyed hangulatban, egyszerűen élvezem a tervezgetést, a szuper zenével (nem tudom ki rakja össze ezeket a válogatásokat, de annyira jó motiváló, vidám, pörgős számokat válogatnak, már ez olyan jó hangulatot tud teremteni). Emlékszem, én még a versenyeken is mosolyogva szoktam bejárni, most meg aztán főleg :)
A kezdő pályákban is volt azért kihívás, a szögek nem voltak simák, illetve sokszor kellett vigyázni a sebességre, vagy azért hogy tartsuk a tempót és odaérjünk váltásra, vagy azért mert rá kellett segíteni egy-egy jobban kilógó akadályra a kiskutyát.
Mit mondjak? A kutyáim őszintén lenyűgöztek. Nem lehet szavakkal elmondani azt az érzést, amikor több mint 1 év kihagyás után felviszed a versenypályára a kutyá(i)dat és azonnal vágják a szitut. Semmit nem felejtettek. Feszült figyelemmel, profizmussal és olyan elszántsággal vetették bele magukat a "versenybe", hogy szívem szerint sírni tudtam volna a meghatottságtól. Úgy küzdöttek, olyan lelkesek voltak, annyira akarták, egyszerűen imádtam őket. Ott voltak agyban, figyelemben, akaratban, szívben, lélekben.. ilyenkor semmi más nem létezik. Csak a pálya, a kutyád, meg te.
4 futamból 4 hibátlant futottunk, mindkét körben elhoztuk az 1. és a 2. helyet (hát persze, hogy Asszírka kismajom lett az első, gyorsabb a Nyúlnál :)), sőt Asszírka megnyerte a fajtán belüli összetettet is ❤. Boldogan rohantunk le a pályáról minden futam után, óriási ünneplés, örömködés és jutifalathegyek :D
A csodálatos eredmények miatt a kúszóversenyre nem vittem fel őket, elfáradtunk agyban és ez így volt tökéletes :) Már délben totál hullák voltunk :D
A délután első része hosszas kolbászolásokkal, pihenőkkel, beszélgetésekkel telt, az engedelmes részt is kihagytuk. Egyszerűen olyan rég csináltunk ilyesmit, nem akartam ezzel fárasztani a srácokat, inkább az ügyességi pályát szerettem volna kipróbálni, az sokkal érdekesebb, kötetlenebb, jobban passzolt most hozzánk.
Elég későn kezdtünk, addigra kb azt se tudtuk hol vagyunk, viszont ez nagyon gyors kis pálya volt, kb 10 db cuki akadállyal. Volt benne labdaegyensúlyozás kanálban szlalomozással, palackos-szalagos kapu, labdás medence, pici kúszó :) itt csak egy díjat, az elsőt adták ki, ezek nem mi voltunk :D igazából mindenki úgy vitte végig a kutyát ahogy szerette volna, szinte mindenki pórázon, én nyilván szabadon, ez így azért kicsit lassabb, bár volt ahol 2 akadályra előre tudtam küldeni a kutyát és mire odaértem ő megoldotta :D én mindig a közös feladatmegoldást és a közbeni kommunikációt élvezem ezekben a feladatokban és olyan büszke tudok lenni a srácokra, hogy mennyire változatos feladatokat mennyire akut meg tudunk oldani :D
Este 8-kor ültünk be a kocsiba, teljes boldogságban és teljes fizikai- és agyhalálban :D
Csodálatos napunk volt. Annyira boldog tudok lenni, hogy ilyen szabadságban, együttműködésben tudok létezni a srácokkal.. a boxban pihentetés mellett egész nap kb összesen 30 percre madzagoltam meg őket, pihentetési, vagy eredményhirdetési céljából. Megbízok bennük.. önállóak, de közben figyelnek rám/engem, együttműködnek velem, bárkivel/bárhol kijönnek, nem zavarnak másokat.. ezért dolgoztam évekig. Megérte. Így ők is boldogok lehetnek, úgy élhetnek, ahogyan szerintem minden kutya megérdemelné. Az örömöm és a büszkeségem végtelen ilyenkor :)
Óriási köszönet a szervezőknek, hatalmas munka volt ezt az egész rendezvényt így összerakni, az összes eszközt biztosítani, szervezni/tervezni/mindenkire odafigyelni/boldogságot teremteni. Légyszi, ismételjük meg!! :)
Képek természetesen jönnek még!!! Hivatalos fotósa is volt a bulinak, szóval szépségesek lesznek, az biztos. Várjuk türelmetlenül :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése